Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

178 KKRESKEDELMI TÖI\ VÉN Y 1875: XXXVII. 4. p. értelmében a biztositási szerződés hatályát veszti, ha a t.-cz. visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor, vagy az e 485. §. végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik. E törv. A bizt. szerz. §-ának a joggyakorlat által megállapított értelmezése az, h. a megszűnése, visszatérő időszakokban fizetendő dijak mellett kötött biztositási Szövetkezeti szerződést a biztosított az első évi dij fizetése után a további dijak biztosítás fizetésének elmulasztása által egyoldalulag felbonthatja és a biztosija, sitott ezen egyoldalú ténye által a kikötött dijak fizetése alól a koczkázatnak a biztosító részéről való megszűnése mellett szabadul. E felhivott §-ból azonban az is következik, h. amikor a felek a biztositási dij fizetése tekintetében későbbi időpontot állapítanak meg, mint amely időpontban a biztositási szerződés hatályba lép. az által azt juttatják kifejezésre, h. sem a biztosított nem akar élni azzal a kivételes természetű joggal, h. a szerződést egyoldalulag felbontsa, sem pedig a biztosító azzal a joggal, h. a díjfizetés elmulasztása folytán a szerződést magára nézve is hatályát vesztettnek tekintse. Ezeknélfogva a felhivott §-ban foglalt amaz intézkedésnek, ha a dij a halasztás letelte előtt ki nem fizettetik, non leltei azt az alp. által vitatott értelmezést tulajdo>iitani, h a biztosított az által, h. a dijat a halasztás előtt ki nem fizeti, annak fizetése alól szabadul, hanem annak azt az értelmei kell tulajdonítani, h. a biztosított azt a kötelezettséget, amely a halasztás iránti megállapodásból folyik, a szerződésekre vonatkozó általános jogszabályok értelmében teljesíteni tartozik. Minthogy az A) B) a. ajánlatokkal megkötött biztositási szerződések után fizetendő dij tekiutetébeu felek között az a megállapodás jött létre, h. a biztositási dij nem a biztositási szerződés hatályba lépése napján, vagyis miuden év jan. 11. s illetve máj. 24, hanem szept. 1. fizetendő, tehát a dij fizetésére szept. l-ig alp. halasztást kapott és így az A) és B) a. ajánlatok alapján létrejött biztositási szerződés a halasztás leteltéig hatályban volt és felp. ez ideig a koczkázatot viselte, kétségtelen, h. alp. az ez időpontig járó biztositási dijat felp.-nek az A) B) a. ajánlatok alapján létrejött biztositási szerződések után megfizetni tartozik. Minthogy ezek szerint az A) és B) a. ajánlatok alapján létrejött szerződések 1896. szept. 1. vesztették hatályukat; minthogy az A) a. ajánlat alapján létrejött biztositási szerződés után fizetendő évi dij 4 frt 57 kr., amely összegből 1896. jan. 11-től szept. l-ig terjedő időre 3 frt 2 kr. esik ; minthogy a B) a. ajánlat alapján létrejött biztositási szerződés után fizetendő évi dij 86 frt 7 kr.-ban állapittatik meg, amely összegből 1896. máj. 24-től szept. l-ig terjedő időre 24 frt 24^2 kr. esik: alp.-t ezen összeg, vagyis 27 frt 26V-2 kr. tőke s járulékai fizetésére kötelezni, felp.-t pedig az ezen ajánlatok alapján megkötött szerződésekből folyólag követelt s a fenti összeget meghaladó követelésével el kellett utasítani. De el kellett utasítani felp.-t a G) a. ajánlat alapján keresetbe-vett 54 frt 83 kr. iránti követelésével is, mert ez a biztosítási szerződés a K. T. 485. §. 4. p. értelmében hatályát vesztette, amennyiben alp. a második évre járó biztositási dijat a