Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

176 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII. igy felp. megállapodás ellenére vezetvén be magát a váltón rent.-cz. delvényesként, a váltót érvényesíteni jogosítva nincs. De ha felp. 485. §. perelhetőségi joga megállapittatnék, az esetben is, mivel ő (alp.) A bizt. szerző- a kereseti váltót a Trieszti általános biztositó-társaság részére dés megszü- 68 írt 28 kr. biztosítási dij fejében állította ki, a biztosított ingónése. ságok közül pedig, még a biztosítás hatályba lépése előtt, egy cséplőgépet eladott, ennélfogva a cséplőgépre eső biztosítási dij a váltó összegéből leszámítandó s ezen összeg erejéig felp. keresetével elutasítandó. Felp. kérte figyelmen kívül hagyni alp.-nek a perelhetési jog hiánya miatt emelt kifogását, mert ő a váltóban rendelvényesként megnevezve lévén, váltójogilag legitimálva van, azt pedig tagadta, h. a váltó kitöltetlenül jutott volna birtokába, h. megállapodás ellenére szerepelne a váltón rendelvényesként, s h. alp. a kereseti váltót a Trieszti általános biztositó-társaság részére állította volna ki; tagadta, h. alp. a biztosított tárgyak közül bármelyiket is, különösen egy cséplőgépet eladott volna, vagy ha eladott, az a biztosítottal azonos volna, miért is a kifogások elutasítását kérte annyival is inkább, mert alp. meg sem jelöli azon összeget, melylyel állítólag nem tartozik, de mert különben is a felhozott kifogások vele, mint a váltó harmadik jóhiszemű birtokosával szemben sikerrel nem érvényesíthetők. Alp. annak igazolására, h. a kereseti váltó azonos azon váltóval, melyet ő a Trieszti általános biztositó-társaság részére állított ki, becsatolta a 2. '/. a. biztosítási kötvényt. Ugyanis a kötvényen és a váltón levő sorszámoknak megegyező voltából, valamint a biztosítási dij mennyiségének ugyanazonosságából, és végül a Trieszti általános biztosító-társaságnak a váltón ievő pecsétjéből kitűnik, h. a kereseti váltó azonos azon váltóval, melyet ő (alp.) a Trieszti általános biztositó-társaság részére állított ki, ilyen körülmények közt pedig jogositva van alp. felp. ellen mindazon kifogásokat megtenni, melyek őt a biztosító-társasággal szemben megilletik. Annak bizonyítására, h. ő a biztosított tárgyak közt szereplő cséplőgépet még 1898. jan. 15., tehát jóval a biztosítási szerződés hatályba lépése előtt eladta, kérte B. J. és K. J. tanukat kihallgatni. A cséplőgépre eső biztosítási dij mennyiségét pedig 27 frtban számította fel, s ezen összeg erejéig kérte a sommás végzést hatályon kivül helyezve felp.-t keresetével elutasítani. Felp. álláspontjának fentartása mellett a tárgyalás során kifogásolta a felszámított 27 frt helyességét, az erre vonatkozólag elrendelt póttárgyalás alkalmával azonban elfogadta azt, h. a cséplőgépre 27 frt biztosítási dij jut a 2. 7. a. kötvényalapján. Úgyde bár alp.-nek a felp. perelhetőségi joga ellen emelt kifogása figyelembe vehető nem volt, mert felp. a kereseti váltóban rendelvényesként lévén megnevezve, a váltót érvényesíteni kétségtelenül jogositva van, azt pedig, h. felp. kitöltetlenül jutott volna a kereseti váltó birtokába, alp. nem is állította, ez esetben pedig alp.-t terhelte annak bizonyítása, hogy felp. megállapodás ellenére vezette nevét a kereseti váltóra rendelvényesként, minek bizonyítását azonban meg sem kísérelte: mégis tekintettel arra