Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

170 KER ES K E DELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII. 17707. Budapesti tábla: A K. T. nem zárja el ugyan a szert-cz. ződő feleket attól, h. a K. T. 468. §. 2. bekezdésétől eltérőleg 468. §. állapittassék meg- az idő, melyben a biztosítási szerződés megBiztositdsi kötöttnek tekintessék, ilyen különös kikötésnek azonban az ajánajánlat. lat utolsó pontja nem tekinthető. Ebben ugyanis csak az a jog van a felp. részére biztosítva, h. az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása iránt 60 nap alatt nyilatkozhassék, nem tartalmaz azonban arra nézve rendelkezést, h. az ajánlat nem létezőnek tekintessék, ha felp. azt 60 napon belül elfogadta, de annak elfogadásáról az alp.-t 60 napon belül nem értesítette. Sőt eme pontban foglalt abból az intézkedésből, h. ha az ajánlat elfogadtatik, a kötvény az ajánlat kelte, vagyis 1895. okt. 10-ről állítandó ki és ez a nap tekintendő a szerződés kezdő-napjának, éppen az állapítható meg, h. alp.-t csak akkor nem kötelezné ajanlata, ha felp. egyáltalán azt el nem fogadta volna. Minthogy azonban, amint azt már az elsőbiróság indokoltan megállapította, az ajánlat felp. könyveibe már 18(.)5. okt. 14-én bevezettetett, aminek következtében a szerződés megkötöttnek tekintendő, kétségtelen, h. felp. az ajánlatot 60 napon belül elfogadta és ezzel szemben közömbös annak megállapítása, h. erről mikor értesítette alp. t és h. mikor kívánta az első díjrészlet kiűzetésének elismerését is magában foglaló biztosító kötvényt alp.-nek kézbesíteni. (98. nov. 9.) Curia: Hhagyja. (99. decz. 27. 1105. J. K. 900. 9.) 17708. Budapesti tábla: Alperes beismerte, h. az eredetben D) a. csatolt biztosítási ajanlatot aláirta, tagadta azonban annak tartalma valódiságát; tagadta, h. ő felp.-el biztosítási ügyletet akart kötni, tagadta, h. a D) a.-i azt tartalmazná, a miben ő felp.-i társaság ügynökeivel szóbelileg megállapodott és tagadta, h. a /)) a.-i ellene bizonyítékul szolgálhatna, mert az irónnal van írva, és mert a tartalmát nem ő, hanem a nála járt biztosítási ügynök töltötte ki. Tekintve azonban, h. az ajánlati lapnak bármily íróeszközzel történt kitöltése az ajánlat megtételét nem érvénytelenítheti; az ügynök pedig az esetben, ha az ajánlattevő az aláirt ajánlati lapot kitöltetlenül adja át a biztosítást közvetítő ügynöknek, az ajánlat kitöltésére nézve az ajánlattevő fél megbízottjának tekintendő; tekintve, h. a K. T. 468. §. szerint a biztosítási ügylet érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges, a miből következik, h. a biztosítást felvevő ügynökkel történt szóbeli megállapodások figyelembe nem jöhetnek és azoknak tanúvallomásokkal való bizonyítása sem engedhető meg ; tekintve, h. ugyancsak a K. T. 468. §. szerint az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztositóhoz beküldött és ez által elfogadott és könyveibe bevezetett írásbeli ajánlat, ez pedig megtörténtnek tekintendő, ha a biztosító az ajánlatot annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasította; tekintve, h. alp. nem is állítja, h. felp. a I) •/. a.-i ajánlatot 48 óra alatt, vagy bármikor visszautasította volna; sőt a B) a.-i könyvkivonat szerint azt annak vétele után törvényszerűen elkönyvelte és az E) a.-i biztosítási kötvényt is kiállitá és erről alp.-t az F) és H) a.-iak szerint kellő időben értesité;