Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

K ERESKEDELMI TÖRVÉNY. 145 jáből sem fogadhatta el, következésképen, ha az alp. és V. és tsa 1875 XXXVII. között a felp. elősegítő közreműködésével létesült azok az ügy- t.-cz. letek a miatt, mert íelp. az alp. részéről a közreműködésért maga 43. §. javára vagyoni előnynek előre való biztosítását elfogadta és ez Kereskedelmi előnyhöz kötött feltételek is teljesültek, a V. és tsa czég vagyoni meghatal­hátrányára. szolgálhatnak, ez esetben a felp. leszállított kereseti mázott, követelésének alapját tevő ténykedés jogilag tiltott és az erkölcsi fogalmakba ütköző dolog; az ilyen pedig ebbeli minőségénél fogva hivatalból figyelembe veendő és a bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául el nem fogadható. Minthogy pedig, mint ezt a felébb, bíróság jogilag helyesen kifejtette, azok az ügyletek a felp. ténykedésére visszavezethető fenn jelölt okból V. és tsa czég vagyoni hátrányára szolgálhattak ; ezeknélfogva a felébb, bíróság nem sértett meg sem anyagi, sem eljárási jogszabályt azzal, h. felp.-t leszállított kereseti követelésével az ennek alapját tevő ténykedésnek jogilag és erkölcsileg tiltott volta okából elutasí­totta. (99. szept. 30. G. 297.) 17668. Curia: A kereskedelmi meghatalmazott minőség jogi megállapítására nem a megbizottnak elnevezése, jelesül annak közvetitő ügynökké nyilvánítása az irányadó, hanem az a jog- és cselekvési kör, amelyet a főnök tényei vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és be­tölt ; már pedig a felébb, bíróság ítéleti tényállása szerint B. N. nem sokkal korábban felp. részére ennek utólagos jóváhagyásá­nak bevárása nélkül vételi ügyletet létesített, felp. részéről ilyen eljárásra meghatalmazási okirat birtokában volt és felp. üzletében állandóan alkalmazva volt, továbbá B. N. aláírásával ellátott 2 7. a. és a tetszés szerinti visszalépési jognak a vevő részéről fentartását elismerő szövegű okirat alakilag és tartalmilag való, és B. N. által az A) a. okirat kiállítása alkalmával az ebben foglalt ügyletre vonatkozóan adatott át alp.-éknek ; e tényállás­ból tehát a K. T. 43. és 45. §-ai alapján a felébb, bíróság jog­szerűen következtethette azt, h. az A) alatti okirat kiállításánál B. N. a felp.-nek vételi ügylet létesítésére jogosított kereskedelmi meghatalmazottja volt, és pedig annál inkább, mert a felébb, bíróság ítéletéből avagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy ezekhez csatolható külön írásból kitetszőleg felp. fel sem hozta azt, h. 1—3. r. alp. értesíttetett arról, hogy B. N.-nak felp. részéről megbízotti hatásköre korlátolva van, holott ilyen értesü­lés nélkül az a korlátozás jóhiszemű személyek hátrányára nem szolgálhat. (900. márcz. 15. G. 37. Dt. h. f. XVII. 121.) 17669. Debreczeni tsz.: Felp. keresetében maga beismerte; $g ^ miszerint ő az 1897. év jan. végén csődbe jutott L. S. debre- Utazóelbocsá­czeni kereskedőnél havi 80 frt fizetés mellett mint utazója rendes tása felmon­alkalmazásban volt. A tárgyalás során pedig beismerte azt is, néikül. h. L. S. csődbe jutása előtt mitegy 10 nappal árukészletének legnagyobb részét a felp. és F. S. közvetítése mellett D. A. budapesti lakosnak eladta s h. az eladást megelőzőleg D. A. neki 200 frtot meghaladó jutalmat igért és utóbb át is adott, Márkus: Felsőbíróságaink elvi hat. XI. 10

Next

/
Thumbnails
Contents