Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

i >R0KLES1 J< >G. Törvényes lembe vételével meg kellett állapítani stb. (900. máj. 16.6791 99. öröklés. p. T. XL. 23.) Kötelező rész. . 17629. Curia: . . . Helyesen utasíttatott el í'elp. azzal a koreseti kérelmével, h. a néh. id. G. P. vég-rendeletének az a rendelkezése, a inely szeriut vagyonának 1/4-ed részét az elsőrendű alp. mellőzésével, unokáira: a másod- és harmadrendű alp.-ekre hagyta, érvénytelennek mondassék ki, s ez a vagyonrész az elsőrendű alp. javára törvényes örökösödés jogezimén megítéltessék, mert néh. id. G. P. vagyonáról, tehát annak arról az 1 4 részéről is, a mely törv. örökösödés esetében az elsőrendű alp.-t illette volna, szükségörökösei köteles részének sérelme nélkül szabadon rendelkezhetett s érvényesen tett végrendeletét, a kötelesrészt meghaladó rendelkezében, valamint az elsőrendű alp. meg nem támadhatta, ugy felp., mint az elsőrendű alp. hitelezője sem támadhatja meg. Másként áll azonban a dolog az elsőrendű alp.-t megillető kötelesrész tekintetében. Az id. törv. szab. 7. §. értelmében ugyanis a végrendelet a szükségörökös köteles részét, hacsak az idézett szakasz utolsó bekezdésében emiitett kitagadási okok fenn nem forognak . . . nem érintheti s ennélfogva a kötelesrész a szükség örököst érvényes végrendelet létében is feltétlenül törvénynél fogva megilleti, a melyről az örökhagyó halálával a végrendelet daczára szabadon rendelkezhetik, s a melyre harmadik személyek érvényesen jogokat szerezhetnek. Az X) a. végrehajtási jegyzőkönyv szerint felp. az elsőrendű alp.-t néh. atyja után megillető örökségre, s ekként ennek köteles részére is 1896. decz. 21., tehát a néh. id. G. P. hagyatékának 1890. decz. 29. tartott tárgyalását megelőzőleg, végrehajtási zálogjogot szerzett s annak alapján a nevezett alp.-t megillető örökösödési igény birói érvényesítésére a D) alatti végzéssel íéljogosittatott, Elsőrendű alp.-nek az 1896. decz. 29-iki hagyatéki tárgyalás alkalmával tett az a kijelentése, h. atyja végrendeletében megnyugszik, annak hagyatékából semmit sem köretel s arról egészen, tehát az öt törvénynél fogva feltétlenül megillető kötelest-észről is, a mely szabad rendelkezése alá tartozó vágyói ti érdekét képezte, minden ellenszolgáltatás nélkül a másodés harmadrendű alp.-ek javára teljesen lemond: az emiitett alp.-ek irányában ajándékozást állapit meg, a kik mint megajándékozottak felp.-nek az ajándékozó ellenében, az ajándékozást megelőzőleg jogerősen megítélt és megállapított követeléséért, az általuk örökölt vagyonból az elsőrendű alp. köteles része, mint ajándékozott érték erejéig, a melyre felp. előzőleg már végrehajtási zálogjogot is nyert, felelősséggel tartoznak, mely felelősségük az előadottaknál fogva megállapítandó s tekintettel arra, h. a perben a kötelesrész mennyisége meghatározva nem lett, az első bíróságot e kötelesrész mennyiségének megállapítása tekintetében további eljárásra . . . utasítani kellett. (900. máj. 31. 777.) 17630. Curia: Kamat a kötelesrész után csak a kereset napjától ítélhető meg, mert felp.-ek a szülők halála után csak