Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

116 (>K< >KLÉSI J0( Hagyaték, fit. 2. Temetési és kegyeletes költség- 640 irt 72 kr., 846 frt Hagyatéki 72 kr. S. Gy. hitelező 700 frt követelése el nem ismertetett, zárlat. ennélfogva azt a törv. rendes utján érvényesítheti. Tiszta hagyaték 7294 frt 16 kr. Ezen hagyatékra nézve örökösül örökhagyó unokája kisk R. B. törvényes lemenői örökösödés jogczimén elismertetik, neki a hagyaték átadatik. Jogerő és illetékkiszabás után: a m. kir. állampénztár, mint b. letéthivatal azzal. h. az 1898. jan. 29. b. letétnapló 335. sz. a, bevételezett 1200 frt értékű 24 drb tiszaföldvári takarékpénztári részvényeket 1898. márcz. havi szelvényekkel dr. N. T. ügyvéd, mint özv. R. E.-né jogi képviselője kezéhez elismervén}^ mellett adja ki. (99. jun. 7. Ö. 173/8.) — Budapesti tábla: Az elsőbiróság végzésének hagyaték átadása és felfolyamodó 700 frt követelésének mint el nem ismertnek a törv. rendes utján való érvényesítését és a 24 drb részvénynek kiadására a m. kir. állampénztárt mint birói letét hivatalt utasító neheztelt részét hhagyja azzal a részbeni változtatással, h. ama 24 drb részvény csak akkor lesz a letéthivatal által az örökösnek kiadható, ha az örökös hiteles nyugtával igazolja egyidejűleg, h. a kiszabandó örökösödési illetéket befizette és S. Gy. hitelezőnek elismert 846 frt követelése törlesztéséül még járó 385 frt 92 krt kifizette. Az elsőbiróság végzésének érintett neheztelt része a fenti részbeni változtatással helyben volt hagyandó. Mert az 1894 : XVI. t.-cz. 36. §-a meghatározza azon esetet, melyben a hitelező a hagyaték leltározásánál felléphet, az oly hitelező, kinek joga nem a 3. §. 3. p.-ján alapul, az 53. §. szerint a hagyatéki eljárásban rész nem vehet. Felfolyamodó a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvet aláirta, abból ugy a haláleset-felvételből kitűnik, h. az örökhagyó végrendelet nélkül halt el, h. tehát összesen 700 frt hagyományösszeget rendelt volna általa kifizettetni a hagyatékból, igazolva nincsen, az örökös pedig azt el nem ismeri, mint egyszerű hitelező tehát el nem ismert követelését csakis a törv. rendes utján érvényesítheti és biztosithatja, és igy a felfolyamodásban felhívott 83., 84. és 85. §§-ok intézkedései — melyek csakis az örökösök között fenforgó vitás igények esetére szólanak — vele mint hitelezővel szemben nem alkalmazhatók, ugy a 109. §. sem, mert az külföldi egyénnek hagyatékára vonatkozik, h. pedig az örökhagyó külföldi lett volna, nem is állítja, a haláleset felvételből pedig ez ki nem tűnik. Ellenben az elsőbiróság végzésének a hagyatékot képező részvények kiadására vonatkozó neheztelt része a fenti módon meg volt részben változtatandó Mert habár a 75. §. második bekezdése szerint a hagyatéki bíróság az átadó végzés jogerőre emelkedése után tartozik intézkedni, h. az örököst illető s birói letétben levő értékek annak kiadassanak, mégis miután az örökösödési illeték biztosítása iránt a 43,194/95. sz. igazságügyministeri rendelet 83. §-a szerint hivatalból intézkedés teendő, de mert az örökös a felfolyamodó által kifizetett 876 frt 72 kr. tehert elismerte, erre pedig felfolyamodó 18,508/98. sz. kérvénye szerint csakis 460 frt 80 krt kapott fedezetül, tehát részére még