Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

110 ÖRÖKLÉS] JOG. Hagyaték: kösök ügygondnoka, hanem mindazok beidézendők, kik a kérése örökösök set indítása előtt öröklési igényt támasztottak. (99. szept. 20. I. perbádérése. G. 285.) 17000. Győri tábla: Felp. keresete az 1894 máj. 13. végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt atyja K. I. után maradt s állítólag alp.-ek birtokában levő hagyatékból az őt törvény szerint illető örökségnek kiadására, továbbá a felp. testvére K. S. után atyjára K. I.-ra szállott, de ennek I. és II. r. alp.-ek javara történt lemondása folytán I. ós II. r. alp.-éknek átadott vagyonból kötelesrészének kiegészítésére irányul. Ebben a perben tehát, melyben felp. öröklési igényeinek Tcielégitését csakis az alp-éktől az ezeknek birtokába jutott vagyonból kívánja, a többi örnköstársak perbe vonására szükség nincs. Az első bíróság az ítélet indokolása szerint, akár K. S., akár K. I. hagyatéki vagyona állagának megállapítása érdemében a határozathozatalt azért is találta szükségtelennek; mert a hazai gyakorlat értelmében az öröklési jogról való lemondás harmadik személynek javára is korlátlanul meg van engedve. A jelen perben azonban nem az képezi az eldöntendő kérdést, h. K. I. jogosítva volt-e a íiáról K. S.-ról reá szállt örökségről az I. és II. r. alp.-ek javára lemondani, hanem az, h. ez a lemondás ajándékozásnak, vagyis olyan jogügyletnek tekinthető-e, mely felp. k ("telesrészét sértette ? s h. felp. kötelesrésze tényleg megsértetett-e ? Ezen kérdések elbírálásának, tekintettel arra, h. felp. törvényes osztályrészét (kötelesrészét) illetve ennek kiegészitését csakis alp.-től mint szerinte megajándékozottaktól követeli, a többi örököstársak perben y\em állása, szintén nem áll útjában : ezeknél fogva az olsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a pert érdemben elbirálandónak kellett kimondani. — Curia: Hhagyja. 900. jun. 12. 1027.) 17601. Curia: Az, h. ki a hivatott örökös, csak az 1894: XVI. t.-cz.-ben szabályozott örökösödési eljárás rendén kiadott átadó végzéssel vagy öröklési bizonyitványnyal tekinthető megállapítottnak, midőn tehát az örökhagyó hitelezője követelése behajtása czéljából a hagyaték bírói átadása vagy az öröklési bizonyítvány kiadása előtt indit keresetet, a perbe nemcsak az ismeretlen örökösök ügygondnoka, hanem mindazok beidézendők, kik a kereset inditása előtt öröklési igényt támasztottak. Habár tehát a néhai B. V.-nének örökösei a haláleset felvételi iv szerint a haláleset felvételénél még ismeretlenek voltak és ebből felp. az örökösök kilétéről tudomást nem is szerezhetett, mégis a mennyiben keresetét 1894. márcz. 4. indította, mely időt megelőzőleg a felébb, bíróság megállapítása szerint örökösödési igénylők már jelentkeztek, ezeket felp.-nek a követelés érvényesítésénél mellőznie annál kevésbbé lehetett, mivel a hagyatékhoz ingatlanok is tartozván, az 1894 : XVI. t.-cz. 4. §. értelmében az örökösödési eljárás az örökhagj^ó halálától számított három hónap lejártával hivatalból megindítandó volt, a most említett három hónap lejárta után indított keresetnél tehát, a már előzőleg jelentkezett örökösök) ől tudomást szerezhetett. Minthogy pedig ezek ellenére felp.