Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

22 DOLOGI JOGOK. Zálogjog, besitve nem lett és felp. azzal sem károsodik, ha ezt a pert elAlzálog. veszti, mivel követelése nála betétkönyvvel van biztositva. Alp.-ek panaszai alaptalanok, mert a megállapított tényállás szerint alp.-ek a B. M. javára bekebelezett zálogjogot eredeti érvénytelenség miatt a bekebelezéstől kezdve három év alatt törlési perrel megnem támadták, oly tényt pedig egyáltalában megállapittatni sem kértek, h. felp. a B. M. jelzálogoshitelezővel szemben szerzett zálogjoga megszerzésénél alp.-ek kárára rosszhiszeműen járt volna el, a most jelzett három év leteltével pedig, még ha zálogjog bekebelezését elrendelő végzés szabálytalanul nem mindenik adóstársnak kézbesittetett is, figyelemmel a felebbezési biróság által felhivott 947/888. sz. a. igazságügyiminiszteri rendeletnek ide vágó intézkedésére és a tkv. 150. §-ára, alp.-ek a jóhiszeműen zálogjogot szerzett felp. mint harmadik személy ellen a zálogjognak eredeti érvénytelenségéből merített kifogást jogszerűen fel nem hozhatják és igy a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett azzal, h. alp.-eket arra kötelezte, h. tűrni tartoznak azt, h. felperes szerzett alzálogjoga alapján, az alzálogjoggal terhelt zálogjog erejéig alp.-ek elárverezett ingatlanai vételárából kielégitést nyerjen. (98. okt. 31. J. G. 281 ) VI. Elbirtoklás. Rosszhiszemű 16072. Curia: A 2. sz. a. adásvételi szerződés szerint a szerzés befő- szentandrási 173. tkjkvben foglalt zsellértelküket és ezzel együtt lyása az el- az annak tartozékát képező legelőilletőségüket E. M. és neje birtoklásra. Sch. R. még 1859. szept. 5. eladták id. L. S.-nek, ki a közös legelőnek egyénenkinti felosztása folytán 903/91. helyrajzi sz. legelőrészt a 3. a.-i adásvételi szerződés szerint 1862. évi jul. 28. eladta alp. atyjának T. J.-nak és a 9. sz. a.-i községi bizonyítvány, valamint D. B., M. Gy. és M. Gy. tanuk vallomása szerint . ezt a legelőrészt 1862. év óta szakadatlanul a vevő T. J., ennek halála után pedig a fia az aip. birta és birja a mai napig is, a mely birtoklás a kereset megindításáig számitva a 32 évet meghaladja, alp. tehát a kérdéses ingatlant elbirtokolta. Alp.-nek az elbirtoklás által szerzett jogának tűrése alól a felp. nyilvánkönyvi tulajdonos fel nem menthető, mert sem férje K. F., sem ennek jogelődje P. M. nem tekinthető oly jóhiszemű harmadik személynek, ki az ingatlant a nyilvánkönyvben biztában vette meg és pedig P. M. azért nem, mert könnyen meggyőződhetett volna, h. az általa 1876. máj. 31. árverésen vett ingatlan az alp. birtokában van s a birtok iránt 24 éven át soha semmiféle lépést sem tett, hanem az ingatlant 1891. máj. 5. K. F.-nek, ki mint Szent-András község jegyzője, már hivatalos állásánál fogva tudta, h. P. M.-tól olyan ingatlant vett meg, mely az imént nevezett eladónak soha nem volt birtokában, de a fent ' emiitett tanuk vallomásából és Békésmegye volt tsz.-ének 2576/1862. sz. beszerzett végzéséből is kitűnik, h. Szent-Andráson köztudomású