Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

184 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes férj vagyonának csak lU részét követelheti és ennek a szerzőöröklés, désnek valódiságát a hátramaradt özv. kétségbe nem vonta, annak Özvegyi jog. a kérdésnek vizsgálata pedig, h. forognak-e fenn olyan körülmények, melyek esetleg a házassági szerződés hatálytalanítására vezethetnek, ezen eljárásra nem tartozik, annál fogva az özv.-i jog terjedelme vitássá tétetvén, a házassági szerződésre alapitott igények biztositása végett a vitássá vált jövedelemrészre a zárlat helyesen rendelteit el, mert az örökösök igényeinek biztositása végett a zárlat az özv.-gyei szemben is elrendelhető, ha az özv. haszonélvezeti joga korlátolva van ; és mert az örökhagyó átal hátrahagyott vagyon oly nagy értéket képvisel, h. ahoz nem férhet kétség, h. a férj által az özv. részére haszonélvezetül rendelt vagyonrész hoz olyan jövedelmet, a mi az özv. részére az álláshoz mért tartási költséget teljesen fedezi. A zárlat azonban csakis a hagyatéki javak 3/s részének jövedelmeire volt elrendelhető, mivel a zártkérők maguk is azt vitatják, h. özv. jog czimen a hag}^atéki javak 2/s részének jövedelme az özv.-et illeti: e szerint tehát az özvegyi jog megszűnéséig az örökösök igénye csakis a vagyon 6/s részének jövedelmére terjedhet, a miből, 4 örökös lévén, a zártkérőkre nézve csupán 3/s rész esik; már pedig a másik 2 örökös a jövedelmekre támasztható igények biztosítására a zárlat elrendelését nem kérelmezték, ennélfogva az 1S94: XVI. t. cz 90. §. 2. bekezdése szerint csakis a zártkérők által törvényszerűen követelhető részére volt korlátolható. Minthogy azonban az özv.-et a haszonélvezetül szolgáló vagyonnak rendszerint a kezelése is megilleti és a kezelésnek minden korlátozása az özv.-i jog gyakorlatával ellenkezik, következésképen a hagyatéki vagyonnak az özv.-nek rendelkezésére álló 5/8 része az özvegy kezelése alól csak akkor volna elvonható, ha olyan körülmények forognának fenn, a melyek az özvegyi jog rendelkezési jogának ily korlátozásául okul szolgálhatnának ; minthogy azonban ily körülmények a zárlat során fel nem merültek, az elsőbiróságot arra kellett utasitani, h. a felek meghallgatására, esetleg szakértők alkalmazásával is, az özv.-i haszonélvezetül szolgáló vag}ronrész miként leendő elkülönzése felett határozzon stb. (99. jun. 28. 3821.) 16393. Dévai tvsz. Az 1891. ápr. 30. napján Lozsádon elhalt F. F. nejének, felp.-nek, a keresethez H) alatt egyszerű másolatban csatolt, azonban tartalma tekintetében alp. által nem kifogásolt, Lozsádon 1891. márcz. 24. napján kelt végrendelete szerint az alp. mint végrendeleti örökös által negyed évente 50 írtjával fizetendő évi 200 frtot hagyományozott. Felp. nem támadta meg a végrendelet érvényességét és igy felmerül az a kérdés, h. a mennyiben a részére végrendeletileg rendelt tartás nem elegendő, annak kiegészitését, illetve a hiányzó tartást a végrendelet megtámadása nélkül követelheti-e vagy sem ? Igaz ugyan, h. az osztr. ptkv. 796. §-a szerint a házastársnak nincsen joga kötelesrészhez, tehát a mennyiben elhalt férje hagyatékából kizáratott, abból részt törv. szerint nem követelhet; azon-