Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 169 72 krnyi érték, melyet M. K. első férje H. M.-tól végrendelete Hagyaték, alapján örökölt, erre nézve szerzeményt képez s igy annak az a Kiskorú leharmadrésze, melyet H. K. az anyja után örökölt, ági természet- mondása tel már nem birt, H. K. hagyatékának ez a része a közös anya örökségéről. jogán testvéreire, kiskorú H. J.-ra és Zs.-ra szállott . . . (98. febr. 7. 6322/97.) — Curia: A másodbiróság Ítélete felebbezett részében hhagyatik. A másodbiróság Ítélete ellen csak alp., és ez is csak azért felebbezett, mert az 1889. évben elhalt özv. H. M.-né utóörökösödési joga és ebből folyólag az alp. által képviselt kiskorúak mint ennek örököseinek öröklési joga a néhai H. M. vagyonának nemcsak az 1892. szept. 14-én elhalt H. K.-ra, hanem még az 1880. máj. 7-én elhalt H. A.-ra szállott jutalékra nézve sem Ítéltetett meg. Az utóbbi irányban a másodbiróság Ítéletét vonatkozó indokainál fogva, a tekintetben pedig, h. néhai H. M.-né utóörökösödési joga a H. K.-ra szállott vagyonra nem ismertetett el, és h. abból folyólag ezen vagyon a kiskorú alp.-ek, mint nevezett utóörökös örökösei részére nem Ítéltetett meg, azért volt hhagyandó, mert nevezett egyenes örökös a hitbizományilag helyettesített örököst túlélte, pedig a hitbizományi helyettesítési Öröklés, ellenkező rendelkezés hiányában, a kinevezett utóörökös személyéhez kötött olyan jog, a mely csak az egyenes örökös elhaltával ny ílik meg és azon esetre, ha az utóörökös az egyenes örökös előtt elhal, elenyészik. (99. márcz. 7. 4843/98.) 16364. Curia: Általános jogszabály az, h. az örökösödési örökösök perben az örökösödési viszonyok lehetőleg rendezendők, a miből perbeidézése. következik, h. az összes érdekelt örökösök perbe idézendök az esetben, ha osztatlan hagyatékból való kieléqités czéloztatik: minthogy pedig a perbe nem vont M. M. férj G V.-nek, az örökhagyó hagyatékához atyja jogán való igénye a keresettel érintve van; az a körülmény pedig, h. ez ellen az örökös ellen, felp.-ek a perre utasitó végzéssel nem lettek perre utasitva, figyelembe nem jöhet; ennélfogva az összes öröklési igények rendezése szempontjából mind a két alsóbirósági itélet feloldása mellett, a perben nem álló örökös pótlólagos perbe idézését és meghallgatását el kellett rendelni. (99. ápr. 28. 5815/98.) 16365. Curia: h. ki a hivatott örökös, csak az 1894:XVI. t. cz. szabályozott örökösödési eljárás rendén kiadott átadó végzéssel vagy öröklési bizonyitványnyal tekinthető megállajritottnak, midőn tehát az örökhagyó hitelezője követelése behajtása czéljából a hagyaték birói átadása vagy az öröklési bizonyítvány kiadása előtt indit keresetet, a perbe nemcsak az ismeretlen örökösök ügygondnoka, hanem mindazok beidézendők, kik a kereset inditása előtt öröklési igényt támasztottak. A mennyiben tudvalévő örökösök jelentkeztek, ezeket a kincstár képviseletében a kincstári jogügyek igazgatósága nem képviselheti, mivel a szent korona öröklési igénye csak az esetben áll be, ha egyáltalában sem törv.-es, sem végrendeleti örökös nincsen. (99. szept. 26. I. G. 285.)