Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

150 CSALÁDJOG. Közszerze- nak megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben nem képez közmény. szerzeményi vagyont a leltárilag összeirt ingóság-, még pedig azért nem, mert Gr. J. felp.-i tanuk vallomása szerint, alp. nek, midőn 2-ik nejével egybekelt, szintén voltak ingóságai. De h. ezen ingóságok értéke az örökhagyó halála idejében megvolt ingó vagyon értékénél mennyivel volt kisebb, azt sem ő, sem más tanuk bizonyitani nem tudták; mert továbbá alp. több tanúval bebizonyitotta azt, h. második feleségével történt egybekelése idejében a leltárilag összeirt ingókhoz és gazdasági felszerelésekhez hasonló tárgyakkal birt, ezen bizonyítékokkal szemben tehát a felp.-ek érdekében állott azt bizonyitani, h. a 2-ik házasság tartama alatt az ingó vagyon gyarapodott-e s ha igen, mennyivel gyarapodott, lévén csak ily gyarapodás közszerzeménynek tekinthető, ily gyarapodást azonban • a felp.-ek számszerűleg ki nem mutattak; minélfogva a keresetet az ingók tekintetében elutasitani kellett. — Pozsonyi tábla: Hhagyja, mert az elsőbirósági Ítélet indokolásában helyesen kifejtettek szerint a kereseti ingatlanok azt a vagyon-többletet képezik, a melylyel az alp.-éknek a felp.-ek anyjával kötött házasság előtt volt vagyona a házasság tartama alatt öröklésen kivül szaporodott, ez a vagyonszaporulat pedig Tcözszerzeménynek tekintendő akkor is, ha igaz az, h. annak megszerzéséhez az alp. részben a korábban volt vagyona jövedelmével is hozzájárult; továbbá, mert a közszerzeményi vagyon felére a felp.-ek, mint anyjuk leszármazói, az 1840 : XIII. t. cz.. illetve az id. törv.-kezési szabályok 13., 9. §-a alapján, törv.-es igénynyel birnak. — Curia: Hhagyja. (99. jan. 12. 4430/98.) 16322. Curia: Téves ugyan a felebbezési biróságnak az a jogi nézete, h. a kérdésben levő gazdasági felszerelések, a megállapított tényállásból kifolyólag, közszerzeményt képezhetnek, mert abból a megállapított tényből, h. felp. és a végrehajtást szenvedő, mint házastársak, a mindegyikük külön tkkvi tulajdonát képezett ingatlanokon közös gazdálkodást folytattak, s az igényelt ingóságok a házasság tartama alatt a végrehajtást szenvedő által vásároltattak, meg nem állapitható közszerzemény létezése, sőt a közszerzemény alatt csak a házasság megkötése időpontjában létezett és a házassági kötelék megszűntekor létező vagyonérték összehasonlítása után eredményezett és a házasság megszűntekor mutatkozó értéktöbblet értendő: azonban a felebbezési biróság nem sértett anyagi jogszabályt, a mikor annak ellenére is felp. tulajdonjogát a felülvizsgálat tárgyát képező ingókra meg nem állapította, sőt ezekre nézve igénykeresetével elutasította, mert még ha megállapittatott volna is, a mi pedig a fentiek szerint meg nem állapíttatott, h. a végrehajtást szenvedő ezeket az ingókat felp. hozományi pénzén vette, ebből a ténykörülményből felp. tulajdonjogát a vett ingókra jogilag következtetni annál kevésbé lehet, mert ha felp. átadta volna is hozományi pénzét a végrehajtást szenvedőnek és ha a vásárlás eme pénzen történt volna, nincs megállapítva, h. a vásárlás a felp. megbízásából a felp. javára és nevére történt volna. A hozományi pénznek a férj kezé-