Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 91 alperesnek nem állott sem különös érdekében, sem tisztében Munkaszerzö­annak részletes kutatása, vájjon felperes a költségvetésbe tény- dés. leg mind felvette-e azokat a munkálatokat, a melyek a tervezet- Tévedés épi­ben tüzetesen megjelölvék. A költségvetés hiányos összeállitá- tési költségv. sában előfordult tévedés következményeinek mérve azonban még készítésénél, a tévedő felperes irányában sem határtalan, ezeknek a kö­vetkezményeknek mérve korlátozottnak tekintendő akkor: ha bi­zonyittatik, hogy felperes az építkezési tervezetekben megha­tározott épületet oly árért, minőért azt az alperesnek átadott költségvetés alapján megállapított általányösszegért kötelezte, saját kára nélkül el nem készíthette volna. Az építkezési terveknek a költségvetés adataitól tényleg eltérő volta mel­lett felperes károsodásának beállta okszerűen jogtalan gazda­godás alperesre és ebben az esetben alperes a szerző­dés kötésénél előfordult tévedést habár az felperesnek nagy­mérvű gondatlanságából állott is elő, felperes kárával a saját előnyére fel nem használhatja még akkor sem, ha esetleg bizo­nyíthatná azt, hogy a megjelölt építkezésekért, az általányban megállapítottnál magasabb árt adni hajlandó sem volt volna. A tévedés tényleg fenforgott, alperes azt maga is felismerhette, habár a felismerésre kötelezve nem volt és épen azért, mert a tévedést fel­ismerhette: felp. esetleg tényleges károsodásából hasznot jogosan nem szerezhet. A jogtalan gazdagodásra vonatkozó jogszabályok alkal­mazhatásának nem áll útjában az eisőbiróság ítéletéből felhívott az az indokolás sem, hogy a szerződés 14. pontjában a jelen perre okot szolgáltatott tévedés illetve hiány esetére is van ren­delkezés és pedig azokra az általános feltételekre hivatkozással, melyek az állami és törvényhatósági építkezéseknél elő vannak írva és ezeknek az általános feltételeknek 5. §. 6-ik bekezdése alapján felperes, a felhozott tévedés okából utólag mi követelést sem érvén}^esithet és a 15. §. utolsó bekezdése szerint vállal­kozó alkalmazottának mulasztásáért is felelőséggel tartozik; mert a felhívott szakasz 6 bekezdésében egyedül az egy­ségi árakban; nem pedig a költségvetésben előfordulható minden hiányokról lévén szó, az általános feltételeknek ez a rendelke­zése a jelen esetre nem alkalmazható, minthogy itt felperes nem az egységi árakban történt tévedés, hanem a miatt lép fel a keresetben, mivel a költségvetésből bizonyos, a tervezetben léte­sítendőnek felvett építkezési részletet kifelejtett, és mert a jelen per­ben vitán kivül állván az, hogy felp. alkalmazottjának tévedéséből ke­letkezett hibáért felelős, az idézett 15. §-ra való utalás tehát egészen indoktalan. A felebbezési bíróság ítéletében önálló indokul felhozza végül még azt, hog}^ felperes kártérítés czimén sem követelheti alperestől a kereseti összeget, mert felperes nem is állította, hogy alperes a szerződést megszegte, vagy ellenében vétkes cselek­ményt, illetve mulasztást követett el, sőt felperes beismerésével az van bizonyítva, hogy kárát az ő, illetve megbízottjának mulasz­tása okozta és a kárt a költségvetés átvizsgálása által el is há­ríthatta volna és mert mindig nyilt kérdésül marad az, vájjon

Next

/
Thumbnails
Contents