Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 61) tében. Ugyanis a felebbezési bíróság a felperes igénykeresetének Engedmény, abból az okból adott helyet, mert bizonyitottnak vette azt a tényt, hogy felperes a lefoglalt követelést engedmény utján a foglalást megelőzőleg megszerezte, és mert ugy találta, hogy felperesnek a végrehajtást szenvedő a NB. alatti elszámolásban tartalmazott összegekkel valóban adósa volt és mint ilyen az adósság kielégítésére teljes hatálylyal ruházhatta át a lefoglalt követelést és alperes végrehajtató ezt tűrni tartozik, mivel a hitelezőnek joga van követelését az adós részéről engedmény utján eszközlött vagyoDátruházással is biztosítani. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves és Ítéleti tényállásának megállapítása részében helytelen is; mert, hogy hatálylyal bírhasson az engedményezése alperes végrehajtató hitelezővel szemben, kinek követelése az engedményezés előtti időben már fennállott, figyelemmel arra, hogy alperes egyfelől felperesnek az engedmény ellenértékét képező követeléseinek valóságát indokoltan megtámadta, másfelől felperesnek az engedményezési ügylet körül fennforgó rosszhiszeműségét vitatta, szükséges annak tüzetes megállapítása, vájjon az engedmény visszterhes ügylet-e és mennyiben, másodsorban, pedig, ha visszterhes ügylet is, vájjon létesítése körül felperest rosszhiszeműség* nem terhelte-e ; mert az ajándékozás nem zárja ki az az által sérelmet szenvedett hitelező igényének kielégítését, a mennyiben az anyagi jogszabály szerint a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozáskor fennállott tartozásaiért az ajándékozott vagyon erejéig szavatolni tartozik ; s mert még a visszteherrel járó engedményezés esetén is, ha azzal a vagyonátruházó adós hitelezője elöl a végrehajtási alap elvonatik, az engedményes igénye az engedményezőnek foglaltató hitelezőjével szemben joghatályosnak nem ismerhető el akkor, ha yneg állapíttatott, hogy az igénylőnek az engedményezéskor oly jogczime volt, a mely a végrehajtató hitelező által sikeresen megtámadható és hogy az igénylöt az engedmény létesítése körül rosszhiszeműség terhelte. E szempontok és alp. védelmében kifejtett kifogások figyelmen kivül hagyásával, a felebbezési bíróság a helyett, hogy részletesen megállapította és jogi jelentőségük tekintetében bírálat tárgyává tette volna azokat a jogczimeket, illetve azokat a tényeket, melyekből igénylő felp. a NB. alatti elszámolásban felsorolt és az engedmény ellenértékét képező követeléseit származtatja, a csak már a kétségtelenül megállapított és megbírált tényekből levonható azt a jogi következtetést, hogy a végrehajtást szenvedő felperesnek a NB. összeszámolásban tartalmazott összegekkel valóban adósa volt, tényként és egyedül az engedményt magában foglaló okirat tartalma és végrehajtást szenvedőnek tanuk által bizonyított tartozás általános elismerése alapján jelentette ki, mig a felperesnek az engedményezési ügylet körül fennforgó jó vagy rosszhiszeműségére befolyással bíró ténykörülmények megállapításába vagyis különösen annak megállapításába, vájjon bírt vagy bírhatott- e felperes az engedmény létrejöttekor alperes végrehajtatónak a végrehajtást szenvedett