Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
BÜNTETŐTÖRVÉNY. 627 volt a lopás minősítendő. A közvádló indítványától eltérőleg csak 1878 : V. t.-cz. egy rendbeli lopás állapíttatott meg, mert az ugyanazon időben 333. §. ugyanazon háztartás kárára történt . . . (94. decz. 5. 64481.) — Lopás. Budapesti tábla: Hhagyja. (95. jan. 30. 231.) — Curia: Tekintve, hogy arra nézve egyetlen adat sem merült fel, hogy K. Mária nem tudta, hogy az általa többek közt elidegenített 2 női öltözet, ruha, nőing stb. nem D. Antónia tulajdona, avagy hogy a gyöngy-nyakkendő, melltíí elidegenítése által nem B. József sértettet károsítja meg; tekintve tehát, hogy habár a vádbeli cselekmény a cseléd hűségi viszony egyszeri megszegése által lövettetett is el, a Jcárositási szándéknak két személy ellen történt végrehajtása folytán egy cselekménynek nem minősíttethetvén: mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete részben megváltoztatik és K. Mária egy lopás büntette helyett két lopás bűntettében mondatik ki bűnösnek, az ellene megállapított büntetés pedig a B. T. K. 96. §-a alapján kiszabottnak vétetik. (95. máj. 14. 4439.) 15897. Curia: A vizsgálat és bizonyítási eljárás adatai szeriut K. János sértett több alkalommal történt meglopatását panaszolja; az alsóbbfoku bíróságok által pedig a vádlott bűnössége megállapításánál egyik bizonyítékul és pedig helyesen van elfogadva, a vádlottnak a bírói vizsgálatot megelőzőleg a vádbeli tettet beismerő az a vallomása, hogy a sértettet négy alkalommal lopta meg; egyszersmind a vádbeli lopás bűntettének kísérlete vádlott ellen szintén helyesen van bizonyítottnak véve. Tekintve már most, hogy a több és külön időben, habár egy helyen, egyforma módon megvalósított, illetve megkísérelt lopásoknak egy folytatólagos cselekményben való összefoglalására nézve semmiféle törvényes indok fenn nem forog; ellenben tekintve a vádbeli cselekmények minden egyes esetben a B. T. K. 96. §-a értelmében fenforgó beszáraitandóságát: a bűnhalmazat megállapítandó lévén, mindkét alsófoku bírósági ítélet részbeni megváltoztatott és S. Mátyás vádlott négy lopás bűntettében s egy lopási bűntett kísérletében mondatott bűnösnek. (96. ápr. 21. 5967/95. B. T. XXXV. 20.) 15898. Pestvidéki tvsz. : Özv. N. Jánosné panaszolja, hogy a vérségi olvasókör helyiségei az ő felüg}relete alattiévén, 1894. márczius 4-én a lakattal zárt előszoba ajtó oldalfájából a lakatot tartó horgot kihúzták és az ő tulajdonát képező egy forint értékű zsákocska lisztet ellopták. Vádlott K. Gábor és Gy. Ármin elismerik, hogy összebeszéltek az olvasókör perselyéből pénzlopásra, útközben találkoztak P. Istvánnal, ki tervüknek vele közlése után hozzájuk csatlakozott. Az ajtóból a lakathorgot erőszakkal kihúzták, de pénzt nem találván, a zsákocska lisztet vitték el, a lisztet kihozta P. István, ki az utczán közeledő léptek neszére a zsákocskát eldobta és ők megfutottak. P. István a vizsgáló bíró előtt elismerte, hogy az utczán vádlottakhoz, tervüknek vele közlése után önként csatlakozott, a lakathorgot egyesült erővel kihúzták, mindhárman sikertelenül kutattak pénz után, az előszobából a lisztet ő vitte ki az udvarra, hol azt tőle átvette 40*