Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

538 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V.t.-cz. kérte őt, hogy mentse meg- a szégyentől ugy, hogy a szülésről 254. §. senki sem tudjon s ezen felkérésnek engedve ő S. E. tudta és Családi állás beleegyezésével a gyermeket elvitte és 1894. augusztus 27-én elleni bűn- Győr-Szt-Mártonban megkereszteltette s a gyermeket ugy H. E. cselekmény, előtt, a kit a keresztanyaság elvállalására felkért, valamint a keresztelő lelkész S. M. benczésrendi hitszónok előtt is a L. J. törvénytelen gyermekének adta ki, minek folytán az Géza névre megkeresztelte s ennek megtörténte a bemondott adatokkal együtt bevezettetett a templomnál tartott naplóba, a honnan a plébános V. L. szokta az adatokat az anyakönyvbe bevezetni. Beismerte M. J.-né azt is, hogy az ekként L. J. gyermekének kiadott ujdonszült gyermeket, miután H. E. szája eljárt, ugyan az nap éjjelén Győrbe hozta és özv. S. E. szülésznő közvetitésvel Sz. Gy-nénél helyezte el dajkaságba s ezek előtt is mint L. J. cselédleány házasságon kivül született gyermekét adta ki. A dajkaságba fogadott gyermek azonban hatósági ellenőrzés czéljából be lévén jelentendő, Sz. Gy-né sürgette a gyermek keresztlevelét, a minek megküldését M. J-né meg is igérte. Ez 1894. aug. 28- án történt, 189 4-. aug. 28. és 29. közti éjjel azonban a gyer mek elhalálozván, miután eltemettetése czéljából a kereszlevélre szükség volt, özv. L. E-né sörgönyileg tudatta azt 1894. aug. 29- én M. J-néval, a ki erre az anyakönyvi kivonatot el is küldötte. E közben történt, hogy Győr-Szt-Mártonban a történtekről már suttogni kezdtek s M. J-né ennek a hatása alatt B. C. főapáti helynöknél megjelent, ennek az esetet elmondotta, a ki erre a kereszteltekről a templomban vezetett naplóban kiigazitást is eszközölt, megjegyezvén, hogy az M. J-né előadása alapján történt ; utóbb M. J-né V. L. plébános felhivására szintén elmondta az esetet, de V. L. az anyakönyvbe a kereszteltekről vezetett napló első adatait vezette be. Ebből a beigazolt tényállásból nyilvánvaló, hogy M. J-né akkor, a mikor S. E. kérésére annak házasságon kivül született gyermekét abból a czélból, hogy arról senki sem tudjon, előbb H. E. előtt L. I. cselédleány házasságon kivül született gyermekének adta ki, mint ilyent megkereszteltette s a keresztelő lelkésznek a gyermek családi állására vonatkozó hamis adatokat mondott be az anyakönyvbe való bevezetés végett, utóbb pedig a gyermeket L. E. és Sz. Gy-né előtt is mint L. I. házasságon kivül született gyermekének tüntette fel, a maga részéről mindent elkövetett, hogy a gyermek a törvény szerint őt illető családi állásától megfosztassék s maga részéről elkövetett mindent arra, hogy a családi állás mindenkori igazolhatásának legfőbb biztositékául szolgáló anyakönyvbe a gyermek családi állására vonatkozó hamis adatok vezettessenek be s tényleg a gyermek családi állásától, születésétől kezdve egészen haláláig meg is fosztatott, a mennyiben azt H. E., özv. L. E. és Sz. Gy-né is L. I. gyermekének tartották, mint ilyen lett keresztelve, a születés- és halálozási anyakönyvbe bevezetve s a bűnös cselekmény czélbavett hatása a gyermek bár rövid, de egész életén keresztül teljesen érvényesült. És nem vehető