Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

4H KÖTELMI JOG. 2. Kamat. Kamat. 14903. Curia: Az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-ának az a rendelfiamat dévü ]cezése, mely szerint a Icámat elévül, ha ű hitelező azt három esztendő alatt nem követeli, csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletekből felmerülő, bíróilag meg nem itélt szerződési kamat elévülését szabályozza s az más czimen követelt kamatra nem alkalmazható. Indokok: A birói gyakorlat az 1883 : XXV. t.-cz. hatályba lépte óta folyton ingadozó volt az abban a kamat elévülésére nézve felállított szabály értelmezésének kérdésében. Nemcsak az alsóbiróságok, de a kir. Curia is egyes esetekben e szabályt csakis a kölcsönügyletekből felmerült kamatra; egyes szórványosabb esetekben pedig különbség nélkül a követelés jogezimére, minden biróilag meg nem itélt kamatra alkalmazta. Számos esetben ismét az a felfogás érvényesült, hogy az idézett törvény 19. §-a nem ugyan mindeunemü kamatra, de viszont nem csupán kölcsönök kamatára, hanem minden hitelezési ügyletből származó szerződési kamatra vonatkozik. Ez utóbbi felfogást, mint a melyet különben is túlnyomó részben követett a gyakorlat, a kir. Curia teljes ülése is magáévá teszi a következő indokokból : A szóban forgó törvény megalkotásának előzményei nem nyújtanak biztos támpontot a felmerült kételyek eloszlatására. Az igazságügjrmínisternek 1882. január 11-én kelt javaslata egyáltalában nem tartalmazott intézkedést a kamat elévüléséről. A javaslat előzetes tárgyalás végett a képviselőház igazságügyi bizottságához utasíttatván, ez szükségesnek találta, hogy a megalkotandó törvény a kamat elévüléséről is intézkedjék, indokul azt hozván fel, hogy ily intézkedés hiányában „a kamatok a rendes 32 esztendei elévülés alá esnének, a mi sem a forgalmi élet követelményeinek meg nem felelne, sem eljárásunknak a kamatokra vonatkozó intézkedéseivel megegyeztethető nem lenne". Ez utóbbi megjegyzés, — ug}r látszik — a végrehajtási törv. 192. §-ára utal, mely szerint az árverés napját megelőző 3 évnél régibb időről hátralékos kamat nem nyer a tőkeköveteléssel egy rangsorban kielégítést az elárverezett ingatlan vételárából. Annak a kérdésnek megoldásánál azonban, hogy mennyiben terhelheti az ingatlanokat a felszaporodott kamat ? a telekkönyv nyilvánosságának és különlegességének (specialitásának) követelményei lévén mérvadók, az lényegileg más szempont alá esik, mint a kamat elévülésének kérdése. Az igazságügyi bizottság részéről indítványozott szöveg minden megkülönböztetés nélkül ,.a kamatok elévüléséről" szól ugyan, s e szöveg törvénynyé is vált, s való az is, hogy a kamat túlságos felszaporodásának gazdasági hátrányai mindennemű kamatnál fordulhatnak elő ; mindez azonban nem jöhet döntő tekintetbe azzal a kétségbevonhatatlan ténynyel szemben, hogy az 1883 : XXV. t.-cz. megalkotásának czélja az volt, hogy az uzsora által előidézett bajok ellen, melyekkel szemben az 1877 : VIII. t.-cz. elégtelennek bizonyult, hatásosabb intézkedések léptessenek életbe és hogy a kamat el-