Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

384 POLG. TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1868: LIV. 149. §§. eseteiben a meg nem jelenés és a perirat be nem adása t.-cz. s illetve a tárgyalásnak kellő időben be nem fejezése, nem a 239. §. bíróság által kitűzött határnapon merülhetvén fel, a most hivatEskü letétele, kozott szakaszokban foglalt joghátrány a mulasztó felet, a biróság figyelmeztetése nélkül, egyenesen a törvénynél fogva éri. Tekintve, hogy az 1868 : LIV. t.-cz. 239. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az esküt tevő fél, az esküt a határnapot tűző végzésben kiszabott órán tul két órán belül letenni köteles, hanem idevonatkozólag az idézett szakaszban csak annyi foglaltatik, hogy az a fél, kinek az Ítélet szerint esküt kell tenni, azt a kérésére kitűzött határnapon tartozik letenni; tekintve, hogy a 239. §. a megjelenés időtartamára nézve egyáltalában nem hivatkozik a törvény a 111. §-ára, mint ez a 143. §-nál történik, hanem egyedüli joghátrányul azt mondja ki, hogy ha az eskütételre kötelezett fél az esküt a kitűzött határnapon nem teszi le, ugy tekintetik, mintha nem bizonyitott volna; tekintve, hogy az esküre jelentkező felet a bíróság a törvény 239. §-a alapján kitűzött határnapra nem a törvény 111. §-ában irt joghátrány terhe mellett idézi és hogy az esküre kötelezettnek ellenfele a törvény 241. §-a értelmében az eskü letételére kitűzött határnapra nem idéztetik meg, hanem a határnapról tetszés szerinti megjelenés czéljából egyszerűen értesittetik: mindezekből alaposan arra lehet és kell következtetni, hogy a törvény 239. §-a alapján kitűzött eskütételi határnapnál a törvény 111. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem az esküre kötelezett fél a kitűzött határnapon, a végzésben kiszabott órán tul két óra letelte után is, a nap folyamán a hivatalos órákban az esküt leteheti; mert ha a törvényhozó a 111. §-ban irt két órai várakozási időt az eskütételi határnapra is kiterjeszteni kívánta volna, annak a 239. §-ban, a 111. §. felhívásával kifejezést is adott volna, mint az a 143. §-nál előfordul. Ezekből következik, hogy az eskü letételére határnapot tűző végzésben a bíróság által kiszabott óra az eskütétel idejének csupán a kezdetét jelenti és csak arra szolgál, hogy annak bekövetkezte előtt az esküre kötelezett fél esküt nem tehet, de nem jelenti azt is, hogy onnan kezdve két órán tul a törvény 111. §-án alapuló joghasonlóságnál fogva, a kitűzött határnapon, a meg nem idézett, hanem csak értesített és önként megjelent ellenfélnek netaláni ellentmondása folytán a kiszabott órán tul két óra leteltével megjelent, esküre kötelezett féltől az eskü tététele megtagadtassák s illetve az olyan időben bevett eskü el ne fogadtassák ; mert az eskübizonyitékot mint bizonyítási módot a felek a perben már megvitatták s az az ítélettel el van döntve, mivel kapcsolatban az eskütétel ténye bizonyítási eszközül jelentkezik, mely bizonyítási eszköznek a bíróságnál való bemutatása sem a törvény kifejezett rendelkezésénél, sem a törvény ratiójánál fogva a törvény 111. §-ában irt idő megszorítása alá nem esik, nem eshetik; és mert a törvény 239. §-a az eskütételi határnapról értesített ellenfélnek nem is adja meg azt a jogot, hogy a kiszabott két órán belül meg nem jelent, esküre kötelezett féllel