Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

VÁLTÓTÖRVÉNY. 341 nyiséget szolgáltatott ki elsőrendű alperesnek. Minthogy pedig ez Váltó­az alperes a 2-/. alatti szerződésben arra kötelezte magát, hogy törvény, az abban érintett üzleti viszony megszűnése alkalmával, a mi a 92., 93. §£. peres felek egyező előadása szerint már bekövetkezett, az 500 Yáltókifogá­frtról kiállított fedezeti váltót készpénzzel beváltja, az a kérdés sok. pedig, hogy az alperesek által a felperestől kapott lisztáruk árúra teljesített fizetések után fehéresnek maradt-e fenn egyáltalában s különösen a kereseti összeggel felérő követelése ? e per keretébe nem tartozik, mert az csak hosszadalmasabb, tehát a váltóeljárás kö­rébe nem tartozó bizonyitási eljárás utján lenne tisztába hozható: ezeknél fogva a sommás végzés hatályának egészben feltétlenül fentartása mellett alpereseket az abban felsorolt össze­geknek megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett. (98 jan. 21. 961/96 v. P. XXXV. 25.) 15391. Temesvári tsz.: Alperes azzal védekezik, hogy a kereseti váltókat felperesnek a „Gresham" biztosító-tár­sulat részére való átadás kötelezettsége mellett és azon czélzattal adta át, hogy ez által a közte (alperes) és a „Gresham" bizto­sitó-társulat közt létrejött, de az 1894. évi november 3-án és 18. 5. évi február 3-án esedékes dijrészletek nem fizetése foly­tán megszűnt szerződés újból hatályt nyerjen. Habár a szigorú váltójog szempontjából alperest a kereseti váltókon előforduló nyilatkozatai szerint elmarasztalni kellene, mindazonáltal tekin­tettel arra, hogy felperes, ha bebizonyitottnak vétetnék is, hogy a fent érintett díjrészleteket alperes helyett fizette a biztosító-tár­sulatnak, rosszhiszemüleg tévútra vezette alperest, midőn ez utób­binak a szerződés felélesztését kilátásba helyezte, tekintettel to­vábbá arra, hogy K. Ferencz tanú vallomása szerint az alperes és a „Gresham" biztositó-társulat közti szerződés atáraulat alap­szabályai értelmében hatályát vesztette s ennélfogva a biztositó­társulat a koczkázatot nem is viselte, s tekintettel végre arra is, hogy alperes a kérdésben forgó díjrészletek befizetéséről szóló dijnyugtákat joggal követelhette a fizetésül adott váltók ellené­ben, holott felperes a dijnyugtákat a váltó lejártáig alperesnek ki nem adta, s igy a váltó ellenértékét alperesnek nem szolgál­hatta, mindezeknél fogva nincs jogában felperesnek a váltók ér­téhét követelni, minélfogva stb. (96. nov. 12.) — Curia: Hhagyja (97. nov. 26. P. XXXV. 25.) 15392. Soproni tsz. : Magában véve az a körülmény, hogy alperes a beperesitett váltó lejárata előtt felperesnek prolongált váltó elfogadmanyt küldött és hogg felperes ezen váltó-élfogadmányt azonnal vissza nem küldötte, annak az igazolása nélkül, hogy a pro­longált váltó-élfogadmányndk elküldése alperes részéről felperes bele­egyezésével történt, nem tekinthető a még lenem járt, jogérvényesen fennálló váltó megállapításaitól eltérő megállapodásnak. Ilyennek csak az a körülmény tekintethetnék, melyet alperes kifogásai során felhoz, hogy a felperesi czég egyik tagja 1896. évi május hó végén, illetve 22 — 26-ika közti időben alperesnél személyesen megjelent és ki­jelentette, hogy a prolongatiót elfogadja és szívesen vár

Next

/
Thumbnails
Contents