Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

324 VÁLTÓTÖRVÉNY. Váltó- vett csődnyitás mit sem változtat és ekként a fizetés végetti betörvény, mutatás és óvás az érintett joghatálylyal csak magánál a ttle43. §. pesnél lett volna foganatosítandó (97. jun. 24. 1473.) Telepitett 15351. Curia: Felperes válaszában beismerte, hogy a kevdltó bemuta- reseti váltó telep kijelölése nélkül számitoltatott le a nagyőszi tása. népbanknál s hogy a telepet a bank vezette váltóra ; minthogy pedig nem vitás, hogy a váltó a leszámítolás alkalmával alperesnek aláírásával már el volt látva, ezzel be van ismerve, hogy a telepítés utólag történt. Ezzel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy alperesek az utólagos telepítésbe beleegyeztek, Helytelen ugyanis az a nézet, mintha a váltóhirtohos a váltót eltenkezö megállapodás nem létében, tetszése szerint telepíthetné, mert a váltóbirtokos csal- a hiányzó lényeges kellékeket, melyek közé a telepités nem tartozik, van jogosítva pótolni; ellenben az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely megjelölésére csak a kibocsátó, a telepes kijelölésére pedig, ha azt a kibocsátó ki nem jelölte, a V. T. 24. §-a értelmében csak az elfogadó jogosult. Felperes azonban felhívott tanúival csak azt kívánta bizonyítani, hogy a nagyőszi népbanknak jogában állott a váltót tetszése szerint telepíteni, a mi nem tény-, hanem jogkérdés lévén, tanubizonyitás tárgya nem lehet; ellenben azt, hogy alperesek az utólagos telepítésbe beleegyeztek, mivel sem bizonyította, sőt határozottan nem is állította. Az az ellenvetése pedig, hogy a telepités jogosulatlansága csak a nagyőszi népbankkal szemben, mint a mely a telepítést eszközölte, lett volna kifogásul felhozható, szintén nem bir alappal, mert felperes nem vonta kétségbe, hogy az intézvényezett neve és lakhelye („Herrn Jákob F. in Billéd"), már ki volt téve a váltón, mikor ez a nagyőszi népbanknál leszámitolíatott; a V. T. 3. §. 7. pontja értelmében tehát a váltó fizetési helylyel már el volt látva; következőleg, midőn arra utólag az intézvényezett lakhelyén különböző külön fizetési hely vezettetett, nem valamely hiányzó váltói kellék pótoltatott, hanem a váltó tartalma a fizetési hely tekintetében megváltoztattatott; ez pedig a mennyiben jogosulatlanul tötént, váltójogi szempontból a hamisítás fogalma alá esvén, a V. T. 82. és 83. §§-ai értelmében a váltónak minden birtokosával szemben felhozható. Minthogy e szerint a kereseti váltón levő telepítési nyilatkozat nem létezőnek tekintendő s a telep helyén felvett óvás, mint szabálytalan, a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas ; és minthogy az a körülmény, hogy másodrendű alperes az előbbi váltótulajdonos javára ő ellene is kibocsátott 13.426/1894. száma sommás végzés ellen kifogásokat be nem adott, nem zárja el őt attól, hogy felperessel szemben ezt a kifogását a jelen perben érvényesíthesse : a másodbiróság felperest másodrendű alperessel mint a kereseti váltó kibocsátójával szemben keresetével helyesen utasította el. Ellenben elsőrendű alperessel szemben, a ki a kereseti váltón mint elfogadó fordul elő, felperes az óvás szabálytalansága miatt egész keresetével el nem utasítható. Elsőrendű alperes ugyanis nem azt