Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 315 15327. Budapesti tábla: A kir. Ítélőtábla nem osztja az Kereskedelmi elsőbiróságnak azt a nézetét, hogy felperes az a) alatti kötvényen, törvény, illetve a 3-/. alatti biztositási ajánlaton foglalt biztosítási feltételek 506., 507. §%. 10. §-ában megjelölt havi orvosi jelentések és a 9. §. 3. pontjá- Életbiztosiban említett, a munkaképtelenség fokát igazoló hatósági orvosi tási igény bizonyítvány bemutatásának elmulasztása következtében a bizto- megszűnte. sitási összegre való igényét elvesztette ; mert az élet (baleset elleni) biztositási szerződéseknél a K. T. 507. §-a értelmében a biztositási szer ződés határozatai csak annyiban irányadók a felek jogaira és kötelezettségeire, a mennyiben azok a törvényben megállapítva nincsenek, mert a K. T. 504. §-a kirekesztöleg felsorolja azokat az eseteket, a melyekben a biztosító a biztositási összeg fizetésének kötelezettsége alul szabadul és mert ennélfogva a szóban forgó biztositási feltételek 11. §-ának az a kikötése, hogy a 9. és 10. §-ban megjelölt okmányoknak nem a meghatározott időben bemutatása vagy azok ^bemutatásának elmulasztása esetére a biztositó fizetési kötelezettsége megszűnik, mint a K. T. idézett szakaszában tüzetesen felsorolt esetek egyike alá sem vonható, annál kevésbé bírhat érvénynyel, mivel a K. T. 503. §-a még magának az esemény bekövetkeztének késedelem nélküli közlésére nézve fenálló kötelezettség meg nem tartása esetére sem állapítja meg az igény elvesztését és nem menti fel a biztositót a fizetési kötelezettség alul, már pedig e havi orvosi jelentések és a gyógykezelés eredményét igazoló orvosi bizonyítvány az esemény bekövetkeztéről szóló jelentésnél szigorúbb elbírálás alá nem eshetik és az azok bemutatásánál fenforgó mulasztás nem vonhat maga után súlyosabb következményeket, mint a minőt a törvény az esemény közlésében felmerülő késedelem esetére megállapít. — Curia: Hhaíjyia. (97 ápr. 8. 62U. Ü. L. 97. 32.) 15328. Budapesti tábla: Alperes beismerte, hogy a másolatban a) alatt, eredetileg pedig d) alatt csatolt ajánlatot irta alá és adta at W. Alfréd gr. ügynöknek, hogy ezt a felperes biztositási társaságnál benyújtsa. Nem vitás az sem, hogy felperes társaság az ajánlatnak elfogadása mellett az abban foglalt adatoknak megfelelően az e) alatt csatolt kötvényt kiállította és alperest annak átvételére felszólította. Alperesnek a kötvény alapján érvényesített kereseti követelés ellen emelt kifogásai alappal nem birnak, mert alperesnek, mint ajánlattevőnek állott érdekében felügyelni arra, hogy a d alatti ajánlatba az adatok helyesen legyenek felvéve, mert állandó birói gyakorlat szerint abban az esetben ha az ajánlatot tevő. az ajánlat adatainak kitöltését a közbenjáró ügynökre bizza, e tekintetben az ügynök az ajánlatot tevő megbízottjaként járt el, mert ha való volna is alperesnek az az állítása, hogy W. Alfréd gróf ügynöknek kívánsága folytán hagyatott ki az a), illetve d) alatt csatolt ajánlat 17 kérdésére adott válaszból két fontos körülmény az ebből netán származó joghátrány nem felperesnek, hanem csak alperesnek terhére esik, mert az ajánlatnak az aláírást megelőző bekezdésében maga alperes jelenti ki azt, hogy a szerződés alapjául az ajánlatban fog-