Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
294 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. Kereskedelmi kapott és igy közömbös az is, hogy az alperes által szállított, de törvény, felperes által át nem vett áru a mustrának megfelelő volt-e (97. 362. §. szept. 7. 315. v. P. XXXV. 4.) 15306. Curia: Az ügy érdemében a másodbiróság az al368—883 Peresnek felperes kereseti joga ellen felhozott azt a kifogását, Bizomún • hogy a felperes a váltók alapján ő irányában oly követelést z mányi érvényesit^ a mQ^y a váltók kiállításának alapul szolgáló közíróidéit törvéByi kötelmi viszonynál fogva tisztán tőzsdei árkülönbözetre °Zlet) %így irányuló szerencsejáték természetű ügyletből eredvén, birói oltalomban nem részesülhet, Ítéletének indokai szerint érdemi méltatása távgyává nem tette azon okból, mert az alperesnek saját perbeli védekezése szerint a felperes gondnokoltjával bizományi jogviszonyban állott, a birói gyakorlat szerint pedig a bizományosnak a megbízás értelmében eszközölt ügylet foganatosítása alapján felmerült követelése érvényesítésénél a megbízó nem vethet ellen olyan kifogást, a mely az általa adott megbízás utján kötendő ügylet természetéből származik. Igaz ugyan, hogy a birói gyakorlatban az utóbbi időben ez a jogi álláspont érvényesült. A kir. Curia is több ítéletében a megbízót a bizományos ellen az ügylet tőzsdei árkülönbözeti jellegére alapított kifogásával elutasította azon okból, mert abból a jogi felfogásból indult ki, hogy a bizományos az ügyletnek a megbízás értelmében történt foganatosításánál, nem tartozik kutatni megbízójának az ügylet megkötése iránti szándékát és az általa a megbízó részére eszközlendő ügylet alaptermészetét. Ez a jogi felfogás azonban ilyen általánosságban téves s ennélfogva az azon alapuló gyakorlat fenn' nem tartható. A bizományos nem tartozik ugyankutatni megbízójának szándékát s az általa megbízója részére kötendő ügyletnek jogi természetét, de a mennyiben tudomást nyer arról, hogy megbízója a megbízás utján s általa foganatosítandó ügyletnél már eleve nem szándékozik a vételi vagy eladási ügylet lényeges feltételei szerint az árut valóságban átvenni vagy szállítani, hanem szándéka az ügylet megkötése által csiqxín a tőzsdei árkülönbözet szerinti szerencsejátékra irányid, annak is tudomásával bír., hogy a neki adott megbízás kizárólag szerencsejátékra irányuló ügylet foganatosítását czélozza. Ezt tudva, a bizományos, megbízója akaratával megegyezően, maga sem szándékolhat megbízója részére és számlájára valóságos vételi vagy eladási ügyleteket foganatosítani, hanem a bizományi viszony alakjában az ügyletnek a megbízó részére történt foganatosításánál ennek szerencsejátékra irányuló szándékának kivitelében működik közre. E szerint az a követelés, a melyet a bizomá^^os megbízója ellen, az ennek egyező akaratával pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló éppen, ugy bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez, mintha azt nem a bizonyos, hanem közvetlenül a megbízó fél érvényesítette volna. A bizomány alakja meg nem változtathatja a követelési igény alaptermészetét. A jelen esetnél az alperesek kifogásai szerint a felperes ő irányában olyan váltókat érvényesít, a melyeket a felperes gondnokoltjának az