Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 287 részben nem bizonyítottal azonban felperest e helyütt is elutasi- Kereskedelmi tani, egyebekben pedig1 a másodbiróság ítéletét vonatkozó saját törvény, indokainál fogva helybenhagyni kellett. (97. decz. 10. 853.) 356. §. 15300. Curia: Végül alaptalan az a felülvizsgálati panasz, Különbözeti hogy a felebbezési biróság jogszabálysértést követett el, hogy ügylet. az alperesnek arra alapított védekezését, hogy a felpereseknek káruk sincs, miután az árverésen a legtöbb igérő az ő részükre vásárolta meg a czirokot, figyelembe nem vette, és az erre nézve ajánlatba tett bizonyítás felvételét mellőzte; a felpereseknek károsodása a vételi szerződésnél- az alperestől nem teljesítése következtében a szerződésszerű vételár és az árverésen elért ár között jelentkező különbözetben van, és ez a károsodás a dolog természete szerint akkor sem szűnik meg, ha az árut az eladó az árverésen maga veszi meg. és e szerint az eladó az ő követelésének fedezetéül szolgáló, különben szabályszerűen foganatosított nyilvános eladásnál nincs elzárva attól, hogy saját maga részére vásárolja vissza az árut. E szerint egymagában az a körülmény, hogy az árverésen a czirok, az alperes állítása szerint, a felperesek részére lett visszavásárolva, a felperesek kárigénye érvényesítésénél nem képezhet lényeges kérdést, és arra nézve a bizonyítás felvétel mellőzése által tehát a felebbezési biróságjogszabálysertést nem követet el. (97. okt. 19. I. G. 244) 15301. Curia: Habár a kereskedői alkalmazott, akit a fő- 358. §. nöke a telep helyén kivül, ügyletek kötésével megbíz, a keresk. A teljesítéstől törv. 43 és 45. §§. értelmében oly kereskedelmi meghatalmazott- való visszalénak tekintendő, a ki szintúgy mint a keresk. törv. 45. §-ában pés. emiitett kereskedői utazó, főnökének üzlete körébe eső adás-vevési ügyletek összes feltételeinek végleges megállapítására, sigy annak is, hogy a kialkudott vételár mikor és mily módon fizettessék, meghatározására s ekként áruknak hitelbe eladására feljogosítottnak tartandó : habár tehát G. Ödön, kire nézve alperes beismerte, hogy a telep helyén kívüli ügyletek kötésére meghatalmazottja volt, s az A) alatti okiratban foglalt vételügyletet felperessel megkötötte, a kereskedői forgalomban szokásos hitelezésre e szerint a vétel tárgyát képezett áruknak négy havi lejáratú váltóért négy havi hitelre való eladására jogositott volt: mindazonáltal tekintettel arra, hogy alperes az A) alatti okiratban felsorolt borokat az ugyanabban foglalt kikötés szerint a telep helyén vagyis Villányon (ab Villány) tartozott átadni, a szerződés teljesítésének helye tehát a fennforgó esetben Villány és nem Baja lévén, alperes a szerződést a maga részéről itt tartozott teljesiteni; tekintettel másrészről arra, hogy a keresk. törv. 324. §-a, de a 345. §. 2-ik bekezdése értelmében is felperes a vételárt szintén Villányon vagyis a teljesítés helyén volt köteles fizetni, s ekként a szerződést a maga részéről szintén e helyen tartozott teljesíteni, tekintettel továbbá arra, hogy két oldalú szerződéseknél, melyeknél a teljesítés eggfolgtáhan eszközlendö, egyik fél sem követelheti, hogy a másik fél teljesítsen, mielőtt ö maga teljesített, vagy legalább erre a maga részéről késznek ngilatkozotf