Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

DOLOGI JOGOK. 21 rendes bíróságok, hanem mindenkori kormánya és az ennek Dologi terhek, alárendelt közigazgatási hatóságok utján gyakorolja és így, Kegyúri jog miután az érdekelt felek akaratából nem lehet a birói és köz- illetékes biigazgatási hatóságok hatáskörét megállapító jogszabályok alól rája. eltérésnek helye, a kórt miniszteri beleegyezés sem állapithatná meg a biróság hatáskörét oly ügyben, melyben törvényeink szerint a hatáskör a birói hatóságokat nem illeti. A veszprémi egyházmegye püspöke az 1895. évi deczember 7-ón 53894. p. sz. alatt benyújtott keresetével a budapesti kir. törvényszék előtt pert indított a r. kath. vallásalap ellen a szentkirályszabadjai plébániára vonatkozó kegyuraság, valamint az ebből folyó jogok és kötelezettségek elismerése és járulékai iránt. A vallásalapot képviselő közalapítványi kir. ügyigazgatóság részéről a birói hatáskör ellen emelt kifogás fölött tartott jegyzőkönyvi tárgyalás befejezte után, a budapesti kir. törvénszék 1896. február 25-én 5246. p. szám alatt hozott végzésével a kifogást elvetette, a biróság hatáskörét megállapította és a perfelvételi határnapot kitűzte. Az elsőbiróság végzését a budapesti kir. ítélőtábla 1896. évi július 16-án 3168. p. szám alatt helybenhagyta azzal az indokolással, hogy a szóban forgó vitás kérdés eldöntése azért tartozik birói útra, mert a kereset kegyuraság és ebből folyó jogok s kötelezettségek megállapítására, tehát magánjogi igények érvényesítésére van irányozva, minthogy pedig a magánjogi igények érvényesítése a rendes bíróságok hatásköre alá és bírósági eljárás útjára tartozik s a fenforgó vitás kérdés elbírálása sem a fentebb idézett törvények, sem pedig más törvény vagy törvényszerű rendelet által a polgári biróságok hatásköre alól el nem vonatott: ennélfogva a jelen ügyben a biróság és nem a közigazgatási hatóság bir tárgyi illetékességgel. Ilyképen hatásköri összeütközés merülvén fel egyfelől a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, másfelől a budapesti kir. ítélőtábla között, az 1869: IV. t.-cz. 25. §-a alapján eljáró minisztertanács a jelen ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörét állapítja meg. Erre vonatkozó határozatának indokai a következők : Törvényeink értelmében a legfőbb kegyúr O Felsége a király, a magán-kegyuri jog a legfőbb kegyúri jognak a kifolyása és a jogoknak és kötelezettségeknek oly különös köre, mely a legfőbb kegyúri jog keretében és annak tartalmából képződött. Azok a tények, melyek a magán-kegyuri jog eredeti keletkezését megalapítják, kizárólag közjogi természetűek. Ezzel a felfogással egyezően az 1553: 9. és 1569: 36. t.-czikkek azt rendelik, hogy a magán-kegyuri jog megszerzését 0 Felsége a király, mint legfőbb kegyúr előtt kell bizonyítani. E törvények és azok alapján kifejlődött gyakorlat szerint, a magán-kegyuri jog körül a most jelzett vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket maga a király, mint legfőbb kegyúr van hivatva eldönteni és ezt a jogát vagy deputatum judicium azaz tetszése szerint egyházakból vagy világiakból vagy mindkettőből vegyesen kiküldött ítélőszék, vagy mindenkori kormánya utján, ujabb időben azon-