Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 245 ményét a főnök a szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, Kereskedelml nyilvánvaló, hogy a segédnél: a felmondóit időre járó illetménye törvény. nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének 55—60. §§. feltételeitől, hanem az a segédet a törvény alapján végkiélégitésül Segedszemélyfeltétlenül megilletvén, az elbocsátás tényével azonnal esedékessé válik. Azonos szempontokból kell kiindulni akkor is, a mikor a felek a felmondás időtartamát szerződéssel, a törvényesnél hoszszabbra tették, mert ilyen esetben is az ellenkezőnek kijelentése nélkül a felek szerződési szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy a törvénynek a törvényes felmondási időre tekintettel fennálló rendelkezései nyerjenek alkalmazást az általuk meghatározott felmondási idő tartamával is. Az alperesnek felülvizsgálati kérelmében felhozott az az állítása, hogy a felperes már azért sem követelheti az egy évi felmondási időre járó egész illetményének egyszerre leendő megfizetését, mert ő maga is elbocsáttatását, az ezt tudató levélre irt válasza szerint csak felmondásként vette tudomásul; az alperes pedig a per folyamán kijelentette, hog}7 a mennyiben az elbocsátásnak jogossága itéletileg meg nem állapíttatnék, az elbocsátásról való értesítését szintén felmondásnak tekintetni és a felperesnek szolgálatát a felmondási időtartamnál igénybe venni kívánja, nem volt figyelembe vehető azért, mert eltekintve attól, hegy a felperesnek a felebbezési tárgyaláson bemellékelt, az alpereshez irt levele tartalmából ki nem magyarázható az, hogy a felperes az elbocsátás daczára is a szerződési viszonynak további folytatásához ragaszkodott volna, mert abban a felmondási időre kijáró egész illetményének azonnali kifizetését követeli, az alperes a felperesnek az elbocsáttatásáról nyert értesítésre adott nyilatkozatából kifogást a felmondási időre járó illetmény iránt érvényesített kereseti joga ellenében csak akkor alapithatna sikerrel, ha a felperes nyilatkozata folytán a kereset indítása előtt ő maga is a szolgálati viszonynak tovább folytatását kívánta volna. Ez azonban a felebbezési bíróság tényállásában nincs megállapítva. Az alperesnek már a per folyama alatt, előbbi tényével ellentétesen a szerződési viszony tovább folytatása iránt tett nyilatkozata pedig nem gátolhatja a felperest annak a kereseti igényének érvényesítésében, a mely a szolgálati szerződésnek az alperes részéről történt jogellenes felbontása folytán a törvény szerint azonnal érvényesíthető volt. (97. jan. 7. I. G. 346/96.) 15248. Curia: A gyógyszertárak nem esvén az ipartörvény alá, a gyógyszertárak tulajdonosai és alkalmazottjai közt felmerülő vitás kérdésekre az ipartörvény nem alkalmazható. (97. máj. 4. I. G. 71. Dt. III. IX. 13.) .15249. Curia: A felebbezési bíróság alpereseket a felperes ^ ^ részére az általa kifizetett 1000 frt kereseti összegnek egy-egy ^a;MÍ egye_ harmadrészében azért marasztalta, mert az ítéletében megállapi- s„j tott tényállás szerint ez az 1000 frt összeg a közös vállalatba beruháztatott, mert alperesek beismerésük szerint a közös vállalatból őket illető nyereség-jutalékokat felperes ellen külön perekben már