Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

16 DOLOGI JOGOK. Kisajátítás, lozott ingatlanokra eme törvényt azonban, mely a kisajátítás kedvezményét kifejezetten csak 1881. évi XLI. t.-cz. értelmében terjeszti ki a jelzett vállalatokra, már eme kitételnél, de intézkedéseinek általános voltánál fogva sem lehet az 1881 : XLI. t.-cz. 5. §-ában érintett oly külön törvénynek tekinteni, a mely a kisajátítási jogot is megadja a kedvezményezett gyáraknak s felmenti őket attól, hogy a kisajátítási jog engedélyezését az eme törvényen alapuló igényüknél fogva, a feltételek igazolása mellett, az imént hivatott törvényszakasz intézkedéséhez képest külön kérelmezzék. (97. máj. 21. 424.) 14858. Curia: Az 1881. évi XLI. t.-cz. 25. §-ának rendelkezése egyáltalában nem zárja ki^ hogy a kisajátított területnek az értéke azon magasabb értékre való tekintettel is megállapittassék, melylyel ezen terület tényleg bir, azért mert más czélra is alkalmas, mint amelyre valóban használtatik. (1897. jan. 26 6294/96. J. 97. 12.) 14859. Curia: Valamely útrész tényleg kisajátittatván, tekintet nélkül arra, hogy nem magánféltől, hanem közhatóságtól sajátíttatott ki, és hogy azt mily czélra forditandja a kisajátító vállalat, teljes értékében kártalanítandó. (98. aug. 13220. J. 98. 36. sz.) 14860. Curia: Olyan esetben, midőn valamely tárgy értéke meghatározásának a szakértők véleménye szolgál alapul, a szakértők többségének elfogadhatólag indokolt s az ügy adataival ellentétben nem álló egyező véleménye lehet csak rendszerint az irányadó, következésképen nincs törvényes alapja az alsóbiróságok által elfoglalt annak az álláspontnak, hogy a kisajátított területek kártalanítási összegét a három szakértő összbecsüje eredményéből vont középsázmitás utján állapították meg. (97. jun. 19. 2892. Ü. L. 97. 35.) II. Hitbizomány. Vhajtás hit- 14861. Budapesti V. Tcer. jb. A közjegyzői okirat alapján elUzomány el- rendelt kielégítési végrehajtás ellen végrehajtást szenvedő R. István, len. mint a R.-féle hitbizomány birtokosa, továbbá dr. Sch Náthán liptószentmiklósi ügyvéd, mint ugyanazon hitbizomány zárgondnoka kifogásokkal éltek, melyeket az 1874. évi XXXV. t.-cz. 113. §-ának részben b) pontjára, részben pedig c) pontjára alapítottak és kérték, hogy az elrendelt végrehajtás hatályon kívül helyeztessék . . . Nem bir alappal kifogásokkal élőknek az 1874. évi XXXV. t.-cz. 113. §-ának b) pontja alapján emelt az a kifogása, hogy a végrehajtás alapját képező közjegyzői okiratban foglalt jogügylet érvénytelen volna, azért, mivel az abban felvett kölcsön nem a hitbizományi jószágokra fordítandó hasznos beruházások czéljából, hanem a hitbizomány birtokosának magánadósságai kifizetése czéljából vétetett fel s igy azzal a hitbizomány megterhelhető nem volt, mert ennek a kérdésnek elbírálása a kérdéses kölcsön felvétele idejében a hitbizományi bíróságnak ha-