Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

határozattal maga kimutatta, hogy ö sikkasztás miatt hat, havi Házassági börtönre volt elitélve, továbbá a felperes részéről bemutatott ira- törvény. tokból az is kitűnik, hogy alperes a jelzett itélet alapján, a bécsi <<• §• cs. kir. országos törvényszéknél az ágytól és asztaltól való elvá- Korábban lasztást szorgalmazta s igy kétségtelen, hogy habár az ágytól és külföldinek asztaltól való elválasztásra vonatkozó határozat a peres felek köl- bontópere macsönös beleegyezése alapján keletkezett is - alperes akkorgyar bíróság az életközösséget nem jogos ok nélkül szüntette meg, sőt előtt. eme a nő társadalmi állására állandóan kiható körülmény eléggé igazolja, hogy alperes a birói felhivás daczára az életközösséget vissza nem állitotta. s illetve férjét annak lakhelyére nem követte: felperest az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §-ának a) pontjára alapított keresetével elutasitani, illetve a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét ezekből az okokból helybenhagyni kellett. (97. okt. 27. 4689.) 15076. Curia : A per adatai által be van bizonyítva, hogy ?8. §. alperes felperest egy konyhakéssel életveszélyesen megsebezte, Klet elleni toezek szerint felperesnek élete ellen tört. Minthogy pedig az 1894: rés. XXXI. t.-cz. 78. §-a szerint az élet elleni törés a lelki állapotra való tekintet nélkül önálló bontó okot képez, ugyanazért a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét a fentebbi okból és felhozott megfelelő egyéb indokai alapján helyben kellett hagyni. (97. szept. 1. 1526.) 15077. Curia : Az a nemi betegség, melyben felperes a 80. §. a) p. házassági együtt élés ideje alatt szenvedett, nem fogadható ugyan el a jelen esetben bontó okul, de nem azokból az okokból, a melyekre a másodbiróság e részben Ítéletét indokolatlanul alapítja, melyek szerint nem látja kellőleg támogatva azt, hogy felperes nemi bajban szenvedett akkor, a mikor férjétől távozott; és igazoltnak veszi az alperestől felmutatott orvosi bizonyítványokból, hogy alperes ily természetű bajban a kérdéses időben nem szenvedett; mert ellenkezőleg a mennyiben bizomjitottnak volna tekinthető az, hogy felperes fertőzéses nemi bajban szenvedett, minden gyanún felül álló erkölcsi mayaviselete nem engedné meg azt a feltevést, hogy a kérdéses bajt idegen férfival való tilos érintkezés idézte volna elő. De nem lehetett a kérdéses nemi betegséget bontó okul elfogadni azért, mert a becsatolt orvosi bizonyítványokból nem lehet kétségtelenül megállapítani felperes betegségének fertőzéses természetét és e bizonyítványok helyt engednek azon feltevésnek, hogy azt felperesnek terhes állapota idézte elő. A felperes által keresetében és a tárgyalások során alperes ellen felhozott többi tények azonban a házassági törvény 80. §. a) pontjában körülirt bontó okot megállapíthatják; azok a tények pedig igazolva vannak az alperesnek a perhez csatolt leveleivel, melyeknek tartalma szerint alperes a felperes irányában magát bűnösnek és vétkesnek nyilvánítja. Igaz ugyan, hogy ezekben a levelekben nincsenek részletezve azok a tények, a melyekre az a beismerés vonatkozik, de a felperes és ennek atyja által az alpereshez és ennek anyja által a felpereshez inté-