Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
140 CSALÁDI JOG. Házassági lanságát jelölte meg; másrészt meg- felperes azt jelentette ki, törvény, hogy alperest még akkor sem vette volna vissza magához, ha 77 • §• az emiitett 15 nap alatt jelentkezett volna is az életközösség Az elhagyás visszaállítására s miután az ügyvédi segély nélkül személyesen mint bontó ok. védekezett alperesnek ez mentsége elfogadható; másrészt pedig az a tény, hogy alperes a 38-ik napon kísérletté meg az életközösség visszaállítását, felperesre ép azzal a jelentőséggel bir, mintha alperes az 5974. szám alatt megszabott határidő alatt tette volna meg ugyanazt a kísérletet: alperest jogilag beszámítható mulasztás a fentebb említett késedelmeskedése daczára sem terheli. Minthogy pedig a törvény a szándékos és jogos ok nélküli elhagyáshoz lényeges kellékül kivánja meg, miként a visszatérésre kötelező határozatnak alperes igazolatlanul nem tett volt légyen eleget s minthogy e feltételt felperes nem mutatta ki stb. (96. nov. 18. 11,682.) — Kassai tábla: Hhagyja. (96. decz. 29. 4224.) — Curia: Hhagyja az abban felhivott indokok alapján és azért; mert a mellett, hogy az alperest az életközösség visszaállítására kötelező, 1896. május 27-én 5974. szám alatt kelt bírói határozatban kitűzött határidő lejártával felperes a bontó keresetet nem adta be, vagyis a felbontás kimondását az alperes mulasztása okán nem kérelmezte, habár alperes a per során a házasság fentartásához állhatatosan ragaszkodva ismételten kijelentette, miszerint kész a megszakított együttélést folytatni, felperes hajlandóságot arra nézve, hogy alperest tényleg vissza is fogadja, nem mutatott; ellenkezően és a H. T. 77. § a) pontjára alapított keresetével szemben 1895. november 27-én tartott békéltetési tárgyaláson határozattan kijelentette, miszerint alperessel tovább élni nem kíván; ebben tehát igazolását találja az a körülmény, hogy az életközösség visszaállítása nem alperes hibájából vagy mulasztásából maradt el, másrészt főleg az, hogy felperesnek az életközösség visszaállítására vonatkozóan 1895. október 14-én előterjesztett kérelme sem őszinte, sem komoly nem volt. (97. márcz. 16.' 1034.) 15053. Curia: Az 1894. évi XXXI. t.-cz. 77. §-ának általános rendelkezéseiből önként következik, hogy az életközösségnek visszaállítását, eme §. jogkövetkezményeivel, az a házasfél is kérheti, a ki maga hagyta el ugyan a közös háztartást, de a ki a tényleges különélésre, vagyis az élei közösség megszakítására kényszerűre volt: habár tehát felperes ugy az előzően lefolyt perben, valamint a jelen keresetében is beismerte, hogy a közös háztartást ő hagyta el és szüleihez távozott, tekintve mégis, hog3r az előző per adataiból az tűnik ki, hogy a felperes nem önként távozott a közös háztartásból, hanem arra férjének sérelmes magavisele folytán volt utalva, továbbá, hogy a megszakított életközösséget visszaállítani akarta, alperes azonban nejét visszafogadni s vele a házas életet folytatni nem akarta ; a másodbiróság Ítéletét ezekből az okokból s az abban felhivott többi indokok alapján helybenhagyni kellett. (97. máj. 13. 1624.)
