Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
KÖTELMI JOG. 131 állott tüzeset miatt ezzel okozati összefüggésben álló oly gon- Kártérítés, datlansággal nem terhelhetők, a mely vagyonjogi felelősségüket Tűzvész okomaga után vonná, és pedig annál kevésbé, mert a felebbezési zásdból eredő biróság tényállásában nincs megállapítva, hogy a tűzvész elő- kártérítési állásának közvetlen oka a gőzcséplőgép hiányos szerkezetében kötelesség. volna feltalálható. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint az nincs megállapitva, hogy a cséplőgép rossz állapota az előzőleg tartott műszaki vizsgálatnál a rendszerintinél fokozottabb tűzveszélyesség okából állapíttatott meg, a felebbezési biróság tényállásában az alperesek kártérítési kötelezettségének jogi alapja, a tűzvész előidézésének őket terhelő gondatlanság fel nem található, minélfogva az alpereseket a.felebbezési biróság a felpereseknek a tűz által sérelmet szenvedett vagyoni érdekeioek megtérítésére jogszabálynak megsértésével kötelezte. (97. máj. 21. I. G. 132.)' 15037. Curia: A per adatai szerint kétségtelen, hogy fel- Büncselekperesek és alperes között két oldalú szerződés köttetett abból az mény elkövealkalomból, hogy alperes czég a felperesek sógora W. M. által tőjének kártémegkárosittatott, t. i. a felperesek arra kötelezték magukat, hogy ritési kötelesalperes czéget 10,000 forint erejéig kártalanítják, az alperes sége. pedig viszonzásul arra kötelezte magát, hogy az üzletében alkalmazva voltW. M. ellen az államrendőrséghez benyújtott feljelentését visszavonja s egyúttal lemondott azon jogáról, hog3r W. M. bűntársai ellenében azok cselekménye által szenvedett sérelemért birói uton kereshessen orvoslást. A fennálló törvények szerint valamely bűntény elkövetője a sértett félnek összes vagyonával kártérítéssel tartozik ugyan, de nincs oly jogszabály, melynél fogra a bűntény elkövetőjével rokonságban vagy sógorságban álló egyének, ha azok a bűncselekménynek nem részesei, a sértett fél részére birói uton kártérítésre kötelezhetők volnának, tehát alperes azon kétoldalú szerződésnél fogva, mely közte és a felperesek között a fentiek szerint létrejött, csak ugy jogosult a felperesek részéről kötelezett és részben már fizetett 10,000 forintot követelni, illetve megtartani, ha szerződési kötelezettségének, mely nem cselekmény, hanem őt különben megillető jognak nem gyakorlásából áll, viszont ő is eleget tesz; de mihelyt azzal ellenkező valamely cselekményt véghez visz, a kérdéses 10,000 forint követeléséhez való jogosultságát a fentebbiekhez képest elveszíti. A büntető törvény rendelkezésével szemben alperes felperesek irányában nem vállalhatott volna ugyan szerződési kötelezettséget az iránt, hogy az ellene elkövetett bűncselekmény miatt a büntető biróság által hivatalból való üldöztetéstől W, M.-t és bűntársait megmentendi s az ilyen szerződési feltétel meg nem állhatna; minthogy azonban felperesek nem ilyen feltételt kötöttek ki maguknak a kötelezett és részben le is fizetett 10,000 fit viszonzásául, atyeresnek az a ténye pedig, mely szerint a felperesek által adott, illetve kötelezett 10,000 frt ellenében lemondott azon jogáról, W. M. és bűntársainak cselekménye által szenvedett sérelemért birói uton kereshessen orvoslást, a büntető tör•9*
