Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

KÖTELMI JOG. 113 Pusztán az a körülmény tehát, hogy a sertések a kérdéses Kártérítés, betegségben voltak, nem alkalmas arra, hogy felperesnek kár- Á kártérítés térítési joga, illetve az alperesnek kártérítési kötelezettsége meg- jogalapja. állapittassék ; mert a kérdéses betegség, köztudomás szerint, járványszerüen lép fel; mint ilyen tehát, természeténél fogva, a legmeszszebb menő óvintézTcedéséklcel sem hárítható el és igy az a betegség azokra nézve a kiket közvetlenül vagy közvetve vagyonüag érint, ét/yenesen vétlen balesetnek tekintendő: épen ezért a felperes, a ki sertésszállásoknak bérbeadásával üzletszerűen foglalkozik, akkor, a mikor a kérdéses sertések elhelyezésére szállásait (inként átadta, az esetleges járvány, mint vétlen baleset által szállásaira háramolható vagyoni hátrány koczkázatát viselni köteles A felperes vitatta azt is, hogy alperes a kérdéses sertéseket tudva betegen vette meg és tudva betegen helyezte el felp.nek szállásaiba. A felp. részéről vitatott eme körülmények valósága esetében alperes a felperesre a kérdéses járvány által netán háramlóit vagyoni hátrányért felelős: mert a sertésszállások tartásának közönséges ama czéPjánál fogva, hogy azok akadálytalanul és állandóan hásznosittasanak, a bérleti szerződés megkötésénél a peres felek egyező akaratául azt kell tekinteni, hogy a bérleménybe járványmentes sertések helyeztessenek el: ha tehát az alperes tudta és a felperes előtt elhallgatta azt. hogy a sertések jár rá)) y szer á betegségben vannak, akkor alj/eres az őt a kereskedelmi törvény 271. §-a szerint kőtelező gondosságot omlasztotta el. a mennyiből nyilvánvaló az, hogy járványszerü betegségben levő sertéseknek beszállásolása áltál az illető szállásokra nézre anyagi hátrány hár'amolhat. Á felp. részéről valódiság tekintetében nem kifogásolt 4. és 7. •/. a. közokiratokkal, illetve az azok szerint hatósági minőségben eljárt szakértők által azonban az 1868: LIV. t.-cz. 1H5. §-hozképest bizonyítva van, hogy a kérdéses sertések az 1895. évi jan. 16. Gyulán a vétel alkalmával megvizsgáltatván, egészségeseknek és Kőbányára szállithatóknak találtattak és hogy azok a sertések az 1895. január 17-én Kőbányán és innen történt elhajtásuk alkalmával megvizsgáltatván, szintén egészségeseknek találtattak; továbbá a felperes nem bizonyította azt, hogy a sertéseknek nála történt elhelyezése előtt akár magukon a sertéseken, akár egyébként ezekre vonatkozóan olyan külső jelenségek merültek fel, a melyekből az alperes a sertéseknek már akkor a kérdéses betegségben voltát felismerhette volna. Ekként alperes a sertéseknek a felperesnél' elhelyezésekor és ezt előzően azoknak járványmentessége iránt a kellő gondossággal járt el, illetve ez irányban alperes a köteles gondosságot el nem mulasztotta * ezt a körülményt pedig nem érintheti az, hogy utóbb a sertések a D—G. a. okiratok szerint járványszerü betegségben levőknek találtattak; mert az utóbb felmerült adatok alperes felelősségének kérdésére befolyással nem is lehettek; épen ezért K. Ferencznek kihallgatása az alsóbiróságok részéről helyesen mellőztetett. (97. okt. 22. G. 851.) Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. IX. 8