Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

70 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX. t. cz. abban az esetben, ha az utóajánlat folytán kitűzött uj árverésen^ 187. §. magasabb ígéret nem tétetett, az elárvereltetni rendelt ingatlan Utóajánlat, vevőjének ő jelentendő ki ; ebből azonban még nem következik, h. az utóajánlattevő már az ajánlat tényével feltétlen jogot nyerne arra. h. az árverés még abban az esetben is, ha az érdekeltek azt mszüntetni kívánják, mégis mtartassék és magasabb Ígéret nem létében az árverésnek kitett ingatlan az utóajánlattevő fél által mvettnek nyilvánittassék. Fel nem tehető, h. ha ez lett volna a törv. intentiója, e nagy horderejű rendelkezés ne nyert volna a törv. szövegében határozott kifejezést. Ez azonban nem történt, sőt ellenkezőleg a törv. egyéb intézkedéseiből és a végrehajtás intézményének rendeltetéséből az ellenkező következtetés vonható le. Ugyanis az 1881 : LX. t. cz. 187. §. második bekezdése határozottan rendeli, h. az utóajánlat folytán kitűzött uj árverés, a megállapított szabályok szerint tartandó meg, e szabályok közé pedig kétségtelenül tartozik a 170. §-nak az a rendelkezése is, mely szerint az árverés csak akkor kezdhető meg, ha a végrehajtató követelésének felszámítása után a végrehajtást szenvedő tartozását ki nem fizeti. Ennek folyománya, h. az utóajánlattevő fél helyzete ebben az irányban lényegileg nem különbözik az árverésen mjelent más venni szándékozók helyzetétől, a mennyiben ő is épen ugy, mint ezek ki vannak téve annak az eshetőségnek,, h az árverés mkezdése előtt végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését kielégíti, illetve a törv. 171. §. harmadik bekezdéséhez mszabott időpontig végrehajtató az árverést felfüggeszti s ennek következtében az árverés foganatosítása elmarad. Tekintve, h. a végrehajtási kényszereszközök határaira vonatkozó törv.szabályok szorosan magyarázandók és azok által a végrehajtást szenvedőt csakis azokkal a hátrányokkal szabad sújtani, a melyeknek alkalmazását a törv. határozmányai kétségtelenül megengedik s tekintve, h. a végrehajtási eljárásnak nincs más czélja, mint a végrehajtató hitelező, esetleg hitelezők kielégítése, mihelyt pedig a végrehajtást szenvedő ezeknek követelését teljesen kielégíti vagy rendezi, a további kényszereszközök alkalmazása felesleges: mindezeknél fogva ki kellett mondani, h. a végrehajtást szenvedő az utóajánlat folytán kitűzött árverés esetében is az árverés mkezdése előtt annak mtartását a végrehajtató követelésének kifizetése által megakadályozhatja és hogy ilyen árverés esetében is a 171. §. harmadik és negyedik bekezdése alkalmazandó:: ez azonban nem zárja ki azt, h. ily esetekben az utóajánlatot tett félnek az utóajánlati kérvény által felmerült költségei a végrehajtást szenvedő, illetve az árverés felfüggesztését kivánó végrehajtató ellen megállapitassanak. (Kelt 95. márcz. 29. tartott teljes ülésben. Hitelesíttetett 95. jun. 7. tartott teljes ülésben. II. sz_ polg. döntvény.)