Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 619 mény, melyre törekszik, teljesen tisztán áll és a melynél a reá-1878 : V. t. cz. birás czéljából felhasználandó inditó okok kellő mválasztása is 278. §. már mfontolást feltételez; tehát a gyilkosságra felbujtónak részes- Gyilkosság^ sége nem vonható más minősítés alá, mint magának a tettesnek cselekménye : (96. jan. 9. 11,215/95. sz. B. XXXI. 24.) 14251. Curia: Mind a két alsóbiróság Ítéletének részben való mváltoztatásával özv. P. Péterné G. Katalin vádlott a Btk. 69. §. 1. pontja értelmében mint felbujtó mondatik ki a gyilkosságbűntettében bűnösnek. Indokok: Özv. P. Péterné vádlott tagadásával szemben nincs igazolva, s pedig annál kevésbé, mert azzal U. Mihály vádlott sem terheli, h. valamely a gyilkosság büntettet mvalósitó elkövetési cselekményt vitt volna véghez; az a közreműködése pedig, h. a használt egyik eszközt, az inget, mszerezte, kézhez adta, s h. az alkalmat eló'készitette s férjét hitvestársi jelenlétével kiszolgáltatta, magában véve a Btk. 69. §-a 2. pontjában mhatározott segédi közreműködés ismérveivel bir. Tettestársnak tehát nem tekinthető s mint olyan, nem volt elitélhető. De U. Mihály határozottan s következtésen állítja h. a gyilkosság elkövetésére őt özv. P. Péterné birta reá, s illetve bujtotta feL Ezt tagadja ugyan özv. P. Péterné s az elhatározás kezdeményezését U. Mihályra tolja. Azonban tekintve, h. terhessége s annak férjével szemben várható köyetkezményei miatt első sorban neki állt érdekében férjétől mszabadulni; tekintve, h. férje megölésének eszméjével foglalkozott, a mit bizonyít az, h. beismerése szerint akkor, a mikor a vád tárgyává tett bűntett még el nem határoztatott, a maga kezdeményezésével s U. Mihály előzetes tudta nélkül, férje elpusztítása végett méreg mszerzésével bizott meg egy kártyát vető czigányasszonyt, h. vallomása szerint „azt tervezték", h. U. Mihály lőjje agyon P. Pétert, s midőn ez ezt a tervet el nem fogadta s mást ajánlott, azt meg ő nem találta helyesnek, a mi szintén férje megölésének szándékára mutat; tekintve, h. beismerése szerint a bűntett elhatározásakor U. Mihály ama szavakra fakadt „ha már meg kell lenni, h. férje elpusztoljon" stb., a mi U. Mihály részéről reá biratás utáni beletörődést bizonyít: ennélfogva tekintettel arra is, h. férjére erősen panaszkodott U.. Mihály előtt, meg volt állapítandó, h. szavaival, magatartásával és előkészítésével ő bírta reá U. Mihályt a gyilkosság elkövetésére s minthogy fentebb kiemelt, a rábírás bizonyítására is szolgáló segédi közreműködése beleolvad az emennél szigorúbb beszámítás alá eső felbujtásba: mint felbujtó volt bűnösnek kimondandó, ugy, mint az alsóbiróságok ítéletükben már kiszabták, életfogytiglan fegyházbüntetéssel sújtandó. (94. szept. 26. 8185. D. XL. 54.) 14252. Curia : L. J. vádlott a tábla Ítéletében megállapított szándékos emberölés büntette helyett, az elsőfokú bíróság itéle-