Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

608 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t. cz. cselekményét, annak kétségtelenül mgyalázó jellegére való tekin261. §. tettel, a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségévé minó'siBecsületsér- teni, vádlottakat ebben bűnösöknek kellett kimondani. (93. jun. tés- 8. 1757.) — Guria : Az 1883: VI. t.-cz. 7. §-ában felsorolt esetek egyike sem forogván fenn : a bejelentett felebbezések visszautasittatnak. (93. okt. 18. 10191 93. B. XXVII. 19.), 14213. Kassai tábla: Tekintve, h. a rágalmazás és illetőleg becsületsértés eseteiben a Btk. 75. §-a mhatározásának mfelelőleg a cselekmény büntethetőségének alapfeltételét a sértett ártalmára irányuló szándék képezi ; tekintve, h. az eljárás adatai szerint ebben az esetben egyáltalában nem állapitható meg, miszerint G. P. vádlott a vádbeli cselekményt a sértett W. Gy. kir. segédmérnök irányában ilyen czélzatos szándékkal követte volna el, s illetőleg a nevezett sértett részéről neheztelt tényállításokat ugyanezzel a czélzattal hiresztelte volna ; tekintve ugyanis, h. a vádlottnak meg nem czáfolt s W. J. tanúnak eskü alatt tett vallomásával támogatott védekezése szerint a nevezett vádlott ténykedése csupán abból állott, h. ennek a tanúnak mint jó ismerősének egy izben elbeszélte, miként S. J. a sértett közhivatalnok felől mily dolgokat hiresztel és egyúttal a tanút arra is kérte, h. az iránt hallgatná ki magát S. J.-et is és azután adná tudtára az egészet dr. H. K.-nak mint a sértett fél barátjának, valamint sógornőjének is, a kinek a házába a sértett bejáratos volt, tekintve, h. ennek folytán W. J. saját tanú vallomása szerint S. J.-et e miatt kérdőre is vonta, a ki a vádbeli tényállításokat előtte is ismételte ; tekintve, h. dr. H. K. tanú is támogatja a vádlott ama védekezését, miszerint ez a tanúnak csak a S. J.-től hallottakat beszélte el ; Sz. K. aggálytalan tanú nyilatkozata szerint pedig épen vádlott volt az, a ki előzőleg S. J.-et a vádlott boltjában az összes személyzet előtt többször figyelmeztette arra, h. ne beszéljen olyanokat a sértett felől, mert bajba jöhet ; tekintve ezek szerint, h. ebben az esetben el kellett fogadni valónak a vádlott ama védekezését, miként a vádlott a S. J.-tól hallott vádbeli tényállításokat a forrás mnevezésével dr. H. K.és W. J. tanuknak csakis W. Gy. sértett érdekében és azzal a jóakaró czélzattal mondta és beszélte el, h. a felőle szárnyaló híresztelésekről tudomást szerezve, az illető rágalmazó ellen fordulhasson ; mindezeknél fogva a tábla a vádlott bűnösségét megállapíthatónak nem találván, a tsz. Ítéletének mváltoztatásával a vádlottat a Btk. 262. §-ában mhatározott és a 270. §. n) pontja szerint hivatalból üldözendő nyilvános rágalmazás és illetőleg a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja s következményei terhe alól felmenti. — Curia: Hhagyja. (96. febr. 26. 617.)