Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

576 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t. cz. dotta s egyúttal panaszát a'panaszjegyzőkönyvbe beírta, azután 193. §. eltávozott s útjában senki fel nem tartóztatta; a további eljárást Személyes valamennyi panaszlott ellen megszüntetni kellett, (95. jan. 25. 301.) szabadság _ Szegedi tábla: Hhagyja. (95. jul 3. 3214.) — Curia : Hhagyja, de megsértése Antalra vonatkozó részében csupán azért, mert e vádlottnál közhivatalnok 7 7 77' < ±> >* ? > 7 7 • ^ 7 ^ cselekmenye a személyes szabadság megsértése vétségének Kísérletet képezi, mely kisérlet nem büntethető. (96. febr. 12. 9631-95. sz. B. XXXII. 20.) 14128. Győri tábla-' A vizsgálat során a következő tényállás derittetett ki: 1892. aug. 17. a gyorsvonat Hegyeshalomra érvén, itt a vonaton utazott D. Sándort a kalauz a hegyeshalmi állomás főnökének feljelentette mint olyan egyént, a ki Pándorftól Hegyeshalomig 50 kros jegygyei utazott holott2 frtos jegygyei kellett volna birnia. Az állomásfőnök Sz. Károly az állomáson levő vonatok indításával lévén elfoglalva, ezen jelentés folytán G. Adolf vasúti raktárnokot utasította, hogy D. Sándortól 1 frt 50 krfc pótlólag szedjen be ; D. Sándort azonban a fizetést megtagadta, arra utalván, h. Pándorftól Hegyeshalomig csak 50 kros jegy váltandó. — Mikor az állomási főnök a vonatokat s igy a Pozsonyba menő vonatot is elindította, D. Sándor ismételten felhívta az l frt 50 kr. mfizetésére, s miután e felhívásnak D. Sándor eleget nem tett, őt oda utasította, h. menjen G. Adolf és Sz. Ferencz alkalmazottakkal a községi jegyzőhöz, a hova nevezettek D. Sándort elkísérvén, ott ő a jegyző felhívására a kérdéses 1 frt 50 krt befizette, de már akkor neheztelte, hogy ezen intézkedés folytán Pozsonyba el nem utazhatott. Az állomáslőnök eljárását ekként sérelmesnek találván, egyfelől folyamodott az igazgatósághoz az általa pótlólag fizetett 1 frt 50 kr. visszatérítése iránt; másfelöl pedig feljelentést tett Sz. Károly ellen személyes szabadság megsértése miatt. A vasúti üzletvezetőség D. Sándor kérelmére, miután általa csakugyan 50 kros jegy volt Pándorftól Hegyeshalomig használható, a napló 3 alatti tanúsága szerint is az 1 frt 50 krt visszatérítette s kijetententte, hogy ezen összeget az állomásfőnök tévedésből követelte. Ugyanazt vallja vádlott is a vizsgálat során, tagadván, h. D. Sándort letartóztatta, vagy bármiképpen szabadságától megfosztotta volna, állította, h. panaszost kötelességszerüleg csak felhívta arra, h. a vasúti alkalmazott Sz. Ferencz és G. Adolffal menjen a körjegyzőhöz. E tényállás mellett azonban, a mely részben vádlott beismerése, részben pedig G. Adolf és Sz. Ferencz vallomásával beigazolást nyert, vádlott terhére büntetendő cselekmény meg nem állapitható; mert eltekintve attól, h. a vádlott állomásfőnök a letartóztatás tényét tagadja, tény, h. a szabályszerű utijegygyel nem biró utasokat a vasút alkalmazottjai a szabályszerű viteldíj megfizetésére köte-