Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 527 öt a sértéstől megóvni. II. r. vádlott B. József cselekménye, mely 1878: V. t. cz szerint A. Pált figyelmeztette, h. ott van B. András, most mver- 79. §. heti, nem tekinthető' komoly, hanem csak pajzánkodó gúnyos Jogos védemszólitásnak, mert a mig A. Pál egymagában volt, addig B. lemAndrás társaságában ott volt a vádlotton kivül B. István, M. István és B. Mihály is, tehát együtt öten voltak és ezért alig hihette, előre sem láthatta vádlott, h. A. Pál valóban verekedést fog kezdeni, vagy h. ennek komolyabb következménye lehessen. A midőn pedig várakozás ellenére az elhalt mégis átjött az utcza túlsó feléről és B. Andrással összecsapott, e vádlott csak akkor lépett közbe és csak akkor ütött botjával A. Pálra, midőn ennek kezében a kést észrevette, csak akkor használta saját kését, mikor már maga a késsel msebezve volt. Nyilvánvaló tehát, h. vádlottnak szándéka nem A. Pál sérelmezésére, hanem arra irányult, h. a nagyobb bajnak bekövetkezését annak lefegyverkezése által megelőzze. Vádlott cselekményében hiányozván tehát büntetendő beszámitás alá vehető szándékosság s a látlelettel sem lévén igazolva az I. r. vádlott által okozott sértéseken felül valamely más komolyabb bántalmazás tárgyi tünete: vádlottat ez okból szintén felmenteni kellett. (93 szept. 14. 8556/93. sz. B. XXVII. 24.) 13988. Curia: Tekintve, h. számos szemtanú egybehangzó vallomásával megállapított tény az, h. N. Ferencz vádlott akkor, a midőn az elhalt ifj. H. Sándor egy rakonczafát felkapva, azzal feléje csapott, eme csapás elől kitérve, a dulakodás színhelyéről elfutott és futásban keresett menekülést; tekintve, h. ifj. H. Sándor a rakonczafával kezében őt üldözőbe vette, csakhamar utói is érte és ekkor a rakonczafával ismét két csapást mért reája, a melyek közül az egyik a vádlottat vállon találta is. s tekintve, h. a vádlott menekülni nem tudván és közvetlen veszéles támadásnak levén kitéve, jogos védelmében húzta elő kését és visszafordulva szúrt azzal jogtalan és közvetlen további mtámadások elhárítása végett üldözője és támadója felé, a jogos védelem pedig a Btk. 79. §-a szerint a cselekmény beszámithatóságát kizárja; mindkét alsóbirósági Ítélet mváltoztatásával N. Ferencz vádlott az ellene emelt vád és annak következményei alól a Btk. 79. §-a alapján felmentetik. (93. szept. 29. 1223/93. sz. B. XXVII. 24.) 13989. Budapesii tábla: B. Mátyás vádlott abban a hitben volt, h. G. J. az ő nejének udvarlója; mid.'ín tehát vádlott egy egész éjjelen át töltött múlatás után reggel hazatérve nejénél, a vádlott meg nem czáfolt védekezése szerint, az általa házából kitiltott G. Józsefet találta, családi életében érezte magát mzavarva és csak házi jogát védte, mikor G.-t kiutasitotta. Azonban vádlott a jogos védelem határát túllépte, mikor G. Józsefet konyhakéssel kezében, beismerése szerint mfenyegette. Minthogy