Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

144 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1375: XXXYII. ben (10510/90 sz. nyilatkozat) tett az a beismerése czáfolja. t. cz. meg, h. az ő kezén is vannak a közös üzletre vonatkozó okmá62. §. nyok. Minthogy pedig alp. a saját ügykezeléséről, s illetve a közös Alkalmi egye- üzletben vagy annak czéljaira átvett pénzek hová fordításáról a kt. 62. sütés. g.a értelmében a felhívó felp.-nek, mint volt társának számot adni tartozik, de számadási kötelezettsége az A. alatt csatolt és nem kifogásolt átvételi elismervények tartalmából is következik ; és minthogy az a körülmény, h. alp. nem egyedül vezette az üzletet, hanem h. felp. is kezelte a közös vagyont és vett fel közös pénzeket, alp.-t csak arra jogosítja, h. viszont ő felp.-től az annak kezeihez befolyt pénzekről követeljen számadást, de alp.-t a saját ügykezeléséből kifolyó számadási kötelezettség alól fel nem menti: az elsöbirósági végzés mváltoztatásával alp. számadási kötelezettségét meg kellett állapítani és öt az 1881 : XLIX. t. cz. 83. §-ában mhatárózott jogkövetkezmény terhe alatt számadásának előterjesztésére kellett kötelezni. Curia : Hhagyja. (94. jan. 23. 1922 93.) 13518, Budapesti kereskedelmi és váltótsz.: I. r. alp. a 11884/95. sz. végzés vétbizonyitványának tanúsága szerint a f. é. iebr. 25. kitűzött tárgyalásra szabályszerű megidéztetése ellenére meg nem jelenvén, ó't a prts. 111. §-a rendelkezéséhez képest a felp. által előadottakra nézve beismerőnek tekinteni s ez alapon, mint a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó elfogadóját a A'. T. 23. §-a értelmében a kereseti követelés s járul, mfizetésében marasztalni kellett. Felp. keresetét B. Zs. és S. kengyeli bejegyzett, de időközben mszünt czég tagjai B. Zs. és B. J. ellen indította. A per során felp. maga beismerte, h. az emiitett czég bejegyezve nem volt és h. a kereseti váltón levő „S. et S. B." ellogadói aláírást B. Zs. I. r. alp. irta a váltóra. II. r. alp. ebbeli tagadásával szemben, h. az említet czég nem létezett és h. ő annak tagja nem volt, felp.-t terhelte első sorban döntő körülménynek a bizonyítása, h. a nevezett czég tényleg létezett s annak alp.-ek tagjai is voltak. Mert ha az bebizonyittatik, abban az esetben II. r. alp. a K. T. 88. §-a értelmében az I. r. alp. által vállalt kötelezettségekért egyetemlegesen felelős. Felp. azonban ezt a körülményt II. r. alp. tagadása ellenében bebizonyítani nem tudtaUgyanis a felp. által C), E), F) stb. a. csatolt okiratok csupán azt igazolják, h. alp.-ek, mint közössen gazdálkodók levelezéseikben aláírásuk gyanánt közös melléknevüket mindkettőjük melléknevével ellátva használták, de arra nézve, h. a nevezettek közkereseti társasági czéget alakítottak volna, a felhívott okiratok bizonyítékot nem nyújtanak. Ezek után fenmarad ama másodsorban döntő körülménynek a bizonyítása, vájjon I. r. alp. fel volt e hatalmazva II. r. alp. nevének a váltóra történt írására. — Minthogy azonban a felp. által a végiratban kínált főeskü : „h. a czég