Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

126 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 4875 : XXXVII. iratokba a tanú állítólagos érdekeltsége miatt kifogást nem emelt, t. cz. a tanú vallomások feletti észrevételekben felhozott, ez a kifogása 43. §. pedig elkésett, a vallomás mbizhatósága ellen e részben alapos Keresk. meg- aggály fenn sem foroghat, mert ennek beismerése, illetve megJtatulmázott, erősítése, h. alp. a tanú kezéhez fizetést teljesített, a tanura semmiféle előnynyel nem járhat s mert a peres felek bármelyike lesz is pervesztes, a tanú a kezeinél levő 600 frt tekintetében a pervesztes félnek mindegyik esetben egyaránt felelős ; felelősségének mértéke tehát a per kimenetele által változást nem szenved. Ugyanazért a tanúvallomás által szolgáltatott részbizonyiték kiegészítésére alp.-nek a prts. 237. §-a alapján az 1. és 2. alatti pótesküt kellett megítélni stb. (94. szept 21. 550/94.) — Curia: Az 1891 jan. havában vett három hordó bor ára 539 frt 48 krnak az alp. javára elkönyvelt 500 frtot mhaladt része vagyis 39 frt 48 krra nézve a másodbiróságnak felp.-t feltétlenül elutasító rendelkezése a tábla ítéletében ide vonatkozólag felhozott s teljesen mfeleló'nek talált indokoknál fogva hagyatott helyben. Egyebekben azonban mindkét alsóbiróság ítéletét mváltoztatni s felp.-t a budapesti táblának 2753/92. v. sz. alatt kelt ítéletével megítélt tőkerészlet és az ott mhatározott időtől számítva megállapított 60/0-os kamaton felül még követelt 600 frt tőke és a további kamat iránt támasztott követelésével feltétlenül elutasítani kellett, mert : a mint ezt a másodbiróság a perbeli adatok és bizonyítékok mérlegelése és ezekből levont következtetések alapján helyesen megállapította, T. Mihályt, kivel az alp. ugy 1891. januárban, mint az 1891. máj. havában átvett borra nézve szerződött, alp. felp. által felhatalmazottnak tekinthette arra nézve, h. az, t. i. T. Mihály az ő mrendelése folytán felp. által kiszolgáltatott borok vételárát felvehesse; a további perdöntő kérdést az képezte, h. az alp. T. Mihály kezéhez tényleg fizetett-e a felp. által felvettnek beismert 300 frton felül, további kétszer 300 frtot s h. a vételár fizetésére T. Mihály négy havi hitelt engedélyezett-e vagy nem? tekintve már most, h. az alp. kérelmére tanukép kihallgatott T. Mihály, kinek érdektelen voltát a másodbiróság — indokainak mfelelő részében — helyesen állapította meg, eskü alatt tett vallomásával megerősítette, h. az alp. az ő kezéhez a keresetbe vett borvételár törlesztésére az A) allatti könyvkivonatban 1891. jul. 13. javára irt 300 frton. felül 1891. jun. 29. 300 frtot, és 1891. aug. 4. ismét 300 frtot fizetett, másrészt pedig az is igazolta, h. a vételár fizetésére az alp.-nek négy havi hitelt engedélyezett ; tekintve továbbá, h. a felp. neveben vételár beszedése körül eljárhatott T. Mihálynak imént jelzett vallomása éppen olyan bizonyító sulylyal bír. mintha a fizetés mtörténte tekintetében bizonyításra kötelezett alp. a felp.-t T. Mihály személyébe)/