Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 8. kötet (Budapest, 1897)

124 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVJ. aláírására, h. a csődbejutott B. és T. czég adósságát, mely T. t. cz. Vilmost mint egyik beltagot saját személyében terheli a czég 38. §. részére átvállalja ; ily felhatalmazás nélkül pedig T. Vilmos, mint Czégvczctő. czégvezető aláirása által alp.-t nem kötelezhette, mert a czégvezetönek a kereskedelmi törv. 38. §-ában körülirt hatásköréhez nem tartozik idegen adósságoknak ingyenes átvállalása, vagy éppen a czégvezető saját személyét terhelő kötelezettségnek a czég nevében való elvállalása, mivel az ily ügylet ép ugy, mint a kezesség vállalása, kereskedelmi üzlet folytatásával járónak nem tekinthető. Ezért az elsőbiróság Ítéletének mváltoztatása mellett íélp.-t keresetével el kellett utasitani. — Guria: Hhagyja (94. okt. 17. 1478/94.) 43. §. 13498. Budapesti tábla: Felp. alp.-nek a viszonválaszban Keresk. meg- foglalt azt az előadását, h. az 1891 : jan havában vett három hatalmazott, ^Q^Q j^rt T. Mihálynál rendelte meg s árát azzal alkudta ki, h. a bor T. intézkedése folytán szálittatott alp. házához s h. az ezen borküldeményre vonatkozó 5'/. alatti számlát T. állította ki s kézbesítette neki, végiratában nem tagadta, tehát a prts. 159. §-ához képest beismerte. E tényállás szerint, habár alp. utóbb tudomást szerzett is arról, h. T. felp. érdekében járt el, D) alatti levelében pedig felp.-nek eladói minőségét elismervén, kereseti jogát a perben sem vonhatta hatályosan kétségbe, T. Mihály nem pusztán alkusznak, hanem felp. oly mhatalmazottjának tekintendő ki az 5-/. alatti számlában emiitett bor tekintetében az ügylet mkötésére és lebonyolítására s ehhez képest a K. T. 43. §-a értelmében a vételár felvételére is jogosítva volt. Ez az 1891. jan. havi (vagyis az első) ügyletre nézve annál inkább áll, mert felp. alp.-nek azon előadásával szemben, h. a bort T. Mihálytól, illetőleg ennek utján kapta meg, meg sem kísérletté annak bizonyítását, h. azt alp. közvetlenül szállította ; sem azt nem bizonyította, de nem is állította, h. alp.-t a vételárnak közvetlenül az ő (felp) kezéhez való fizetésére felhívta volna ; már pedig a vevő, ha csak az eladótól ellenkező értesítést nem nyer, azt a személyt, a liivel az ügyletet mkötötte s a kinek utján az árut s az áruszámlát kapta, a vételár felvételére is joggal tekintheti felhatalmazottnak. Minthogy pedig az 1891. jan. 29. szállított 3 hordó borra vonatkozó és 539 frt 48 krról szóló 57. alatti számla T. által 1891 febr. 20 kelet alatt minden fentartás nélkül, tehát teljes összegében nyugtatványozva van ; és minthogy ez a nyugtatvány, melynek valódiságát felp. kétségbe nem vonta s mely oly időből való, mikor a felp. és T. közötti mbizási viszon még fennállott felp.-el szemben teljes bizonyítékul szolgál arra, h. alp. T. Mihály kezéhez a számla egész összegét kifizette, holott az A) alatti könyvkivonatban alp.-nek 1891. febr. 20-iki kelet alatt csak 500 frt van javára irva : felp.-t kereseti követelésének azon 39 frt 48.