Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

562 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá- kihirdetve lett. külön kibocsájtásnak szüksége fenn nem forgott, rás. a midőn tehát az eljáró bíróság felp.-t külön nem idézte, eljárási. 99. §. szabályt nem sértett meg. Az előre bocsátottak daczára, a felp. A félnek eskü felülvizsgálati kérelmének helyt adni s az 1893: XVIII. t. cz. alatti kihall- lg5 § r) pontja. illetőleg annak 197. és 213. §. alapján az elsőgatasa. bíróság ítéletét feloldani kellett, mert az elsőbiróság Ítéletében a tényállást a tárgyalási jegyzőkönyvből megállapithatólag eljárási jogszabály sértése mellett állapította meg. Ugyanis az idézett törv. 64. §-a a bizonyítási teher általános szabályait kifejezetten érintetlenül hagyván, kétségtelen, h. alp. azon kifogását, h. az általa mrendelt és átvettnek beismert fa árával azért nem tartozik, mert a fa neki provisio fejében adatott, a tagadással szemben bizonyítani tartozik. A most felhívott §. szerint is a bizonyítékok mérlegelésében a törvényes bizonyitási szabályhoz a biróság a felhivott törvényben kijelölt esetekben kötve van, ennélfogva a biróság bizonyítékul egyáltalán csak oly perjogi ténykedését fogadhatja el a feleknek s annak mérlegelésébe bocsátkozhatik, a mit a törv. bizonyítéknak ismer, minthogy azonban a feleknek személyes meghallgatásra való idézése ellentétben a feleknek eskü alatti mhallgatásra való idézésétől, a többször már idézett törv. 38. ij. rendelkezéséből kivehetőleg, de azért sem képez bizonyitási eszközt, mert e §. nem is a törvénynek a „Bizonyítást" tárgyazó negyedik fejezetében van felvéve, nyilvánvaló, b. a felek személyes mhallgatásra való idézése esetén, az elmaradás által egymagában valamely ténykérdés bizonyítottnak egyáltalán nem vehető s igy a mennyiben az eljáró biróság felp. ily mulasztását bizonyítékul vette s ennek alapján állapította meg a tényállást, lényeges eljárási szabályt sértett meg annál is inkább, mert az 1893 : XVIII. t. cz. 51. §-át is helytelenül alkalmazta, a mennyiben ennek világos rendelkezésével szemben az elmulasztott határnapon a korábbi tárgyalások azon eredményét, h. az alp.-i állítás tagadva lett és mivel sem bizonyittatott, egyáltalán figyelembe nem vette. (96. febr. 15. E. 54.) 13130. Győri tsz: A jbg. ezen perben a peres feleknek eskü alatti kihallgatását rendelte el s ebbeli határozatát a felp. képviselőjével és alp.-ekkel közölte akként, h. a kitűzött határnapra a felek személyes mjelenésre idéztetnek ; eltekintve tehát attól, h. az eljárt biró a feleknek megidézését rendelte el s a határozatot nem azzal hirdette ki felp. képviselőjének, miszerint ez tartozik mbizóját az eskü alatti kihallgatás napjáról értesíteni és igy a mulasztás következménye már ez okból sem volt volna kimondható ; de nem volt kimondható a mulasztás következménye már azért sem, mert az 1893 : XVIII. t. cz. 38. §-ának azon kitételéből : .ha a személyes mjelenésre idézett fél elegendő ok