Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

Tulajdonjog, hanoii csak végrehajtás megszüntetési perrel, a mint az a telekkönyvi A telekkönyvi rendt. 148. §. első bekezdéséből kitűnik, csak a bekebelezés eredeti érvénytulajdonos telenségére alapitott törlési perekre alkalmazandó, az elsó'biróság tehát zálogjog-tör- a kérdéses jogszabályt a tkvi rdts. 155. §-ára fektetett jelenlegi lést keresete. keresetre tévesen alkalmazta. Ezekből az okokból tehát az elsó'biróság Ítéletének megváltoztatásával, a per érdemleges elbírálását kellett elrendelni. — Guria: Hhagyja. (95. máj. 7. 5831/94.) 12242. Curia : Oly harmadik személytől, a ki végrehajtás alá Anem-tkvitu- vont telekkönyvezett ingatlanra, vagy annak egy részére a végrehajtató lajdonos vevő- nyilvánkönyvi jogait megelőzően tulajdoni jogot szerzett, meg nem tagadnék törlési ke-jiafá a j0g0SUitság, h. a végrehajtató ellen az 1881 : LX. t. cz. 168. §-a resete. alapján keresetet indithasson, habár szerzett joga telekkönyvileg nincs is bejegyezve. — Indokolás: Az 1881: LX. t. cz. 168. §-a megengedi mindazon harmadik személyeknek a keresetindítást, kik magokat az ingatlanra vezetett végrehajtás által az ingatlanra, vagy ennek valamely részére vonatkozó dologi jogaikban sértve érzik, kivételével csupán a 156.. 161., 162. és 163. §§-aban külön szabályozott eseteknek. Abból, h. a fent idézett törvény 168. §-a dologi jogokat emlit. egyáltalában nem következtethető, h. e szakasz czélja kizárólag a telekkönyvileg bejegyzett jogok megóvása lenne. Ugyanis a nyilvánkönyvi jogokkal biró egyének jogaik megóvására az 1881: LX. t. cz.-ben engedett rendes jogorvoslattal élhetnek, s ezenfelül a 156., 161., 162. és 163. §§. külön is gondoskodnak a nyilvánkönyvileg kitüntetett dologi jogok megvédéséről. A 168. §-nak tehát nem lehet más értelme és czélja, mint épen az, h. az abban engedett kereset utján oly jogok is megóvhatok legyenek a végrehajtatóval szemben, a melyeket az anyagi törvények érvényeseknek elismernek, habár telekkönyvi bejegyeztetésük elmulasztatott is. A telekkönyvi rendszerrel kapcsolatos anyagi törvényeink pedig csak a jóhiszeműen szerzett nyilvánkönyvi ogjokat védik, megengedik azonban a nyilvánkönyvi jogosulttal szemben is a rosszhiszeműség bizonyítását és ennek esetében a nyilvánkönyvön kivül szerzett jogok érvényesítését. Nem indokolható tehát anyagi jogrendszerünk szempontjából sem, h. a telekkönyvön kivül jogot szerzett egyén a végrehaj tatóval szemben a rosszhiszeműség bizonyításának lehetőségétől elzárassék. Hogy pedig az 1881: LX. t. cz. 168. §-a által engedett kereseti jog a jóhiszemű végrehajtató jogainak meghiúsítására, a végrehajtás folyamának jogosulatlan megakasztására felhasználható ne legyen: énre nézve kellő biztosítékot nyújt ugyanezen szakasz harmadik bekezdése, mely csak abban az esetben engedi meg az árverés felfüggesztését, ha a felp. igényének alaposságát már a keresetben vagy a tárgyalás folyamán hitelt érdemlően kimutatta, s ez eset-