Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

534 SOMMÁS ELJÁRÁS. Sommás eljá-beli megállapítást képez és a felebbezési bíróságnak ténymegálrás. lapitása a S. E. 197 §. szerint a felülvizsgálati eljárában is ef §• irányadó, s ennek a szakasznak 2. bekezdése értelmében azt a A bizonyító- megállapítását, h. a szerződés szerint a vitás terület bérlet tárgyát kok szabad nem képezte, az alp. csak azon az alapon támadhatná meg, ha wiévlcQclésc & , ' ez a tény valamely eljárási io«'szabály msértésével állapíttatott bizonyítási te- J J J J c J her és a vélel-YO ndb me%- Hyen jogszabálynak msértését vitatja ugyan az alp., mejc azt állítván, h. a tsz. akkor, midó'n a szerzó'déshez fűzött s ekként annak kiegészítő részét képező térkép figyelmen kívül hagyásával megállapította, h. a vitás területeken a rakpartdijszedési jog nem adatott bérbe, az okiratok bizonyító erejére vonatkozó eljárási szabályokat helytelenül alkalmazta. A S. E. 77. §-ában a magánokiratok tartalmának valódiságára nézve felállított kötelező bizonyítási szabály csakis a fél által aláirt okiratokra vonatkozik. A szerződéshez fűzött térkép azonban a felek által aláírva nincs, az tehát a magánokiratra vonatkozó kötelező bizonyitás szabálya alá nem esik s igy annak bizonyító erejét a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. szerint szabad mgyöződése szerint bírálhatta meg. Következőleg a felebbezési bíróság az okirat-bizonyítására nézve fennálló kötelező bizonyítási szabályt meg nem sértette akkor, a mikor annak megállapításánál, h. szerződés szerint mely területeken gyakorlandó rakpartdij-szedési jogot adta ki bérbe a felp. az alp.-nek, a szerződéshez fűzött térképet nem, hanem csak a felek által aláirt szerződést fogadta el bizonyítékul. A szerződésben pedig a felp. kifejezetten a tulajdonát képező rakpart-díjszedési jogot adta ki bérbe. Az alp. által felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság tényállásában megállapított tényeknek valósága ellen felhozott több renbeli panasza figyelembe vehető szintén nem volt, mert ténybeli megállapításainál a felebbezési bíróság a S. E. 64. szakasza szerint saját mgyöződése szerint, az annak előidézésére alkalmasoknak talált bizonyítékoknak szabad mérlegelése mellett jár el és a tények valóságára vonatkozó mgyőződésének helyessége felül nem vizsgálható s az általa megállapított tényállás csupán a már felhívott S. E. 196. §. 2. bekezdése alapján támadható meg. Ez utóbbi irányban panaszolta ugyan az alp. azt, h. a felebbezési bíróság a tényállásnak megállapításánál nem vette figyelembe s felp. közönség képviselő testületének általa 307. a. bemellékelt jegyzőkönyv tartalmát. Ez a panasz sem ismerhető el alaposnak, azért, mert habár a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. rendelkezéséhez képest azokat az okokat is előadni köteles, a melyeknél fogva a fél által ajánlott bizonyítást mellőzendőnek találta, de miután a mgyöződése előidézésére alkalmas bizonyítékoknak mválasztásában a kötelező bizonyítás szabályaitól eltekintve, nincs korlátozva, indokolási