Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

30 DOLOGI JOGOK. Tulajdonjog, alatti 1816. szept. 10. kelt kir. rendeletekből nyilvánvaló az is, h. A talált kincs- az 1853. máj. 1-ét megelőző időszakban a jogosultak kártalanihez való fásának kérdése s a közigazgatási jogszolgáltatás köréhez tartozott, tulajdonjog. a mennyiben a felett a biráskodást a fenállott kir. kamara gyakorolta. Végül köztudomású tény az is, h. 1853. máj. 1-től fogva egész addig, mig az ausztriai általános polgári törvénykönyv hatályban volt (1861. jul. 23.), e törvény határozmányai szolgáltak zsinómértékül ; még pedig az 1846. márcz. 31. kelt legfelsőbb határozmány tartalma szerint azzal a változtatással, h. a talált kincsre nézve a kincstár összes jogigénye, de az addig elővásárlásra feljogosított közintézetek ebbeli előjoga is hatályon kivül helyeztetett. (Lásd osztr. p. t. k. függel. 47. sz.) Majd azonban, midőn az oszt. ált. polg. tvkönyv hatálya megszűnt, az 5. és 6. sz. a. csatolt miniszteri rendeletek szerint is, de az alp.-ek részéről becsatolt nagyszámú hivatalos adatok tanusitása szerint is az 1853. máj. 1-eje előtt fenállott gyakorlat lépett újra hatályba ; a m. nemzeti múzeum is a szerint gyakorolta számtalan esetben elővásárlási jogát. Mindezek mellett a II. r. alp. által a birói hatáskör ellen emelt pergátló kifogásnak nem lehetett helyet adni, mert a D. alatti miniszteri tanácsi határozat szerint a jogosultak, a mennyiben a kincslelet belértékének alapul vétele mellett megállapított összeggel meg nem elégednének, további igényeikkel nyilván a birói útra utasíttattak és mert különben is a változott viszonyokhoz képest fejlődött joggyakorlatunk értelmében hasonló jogi természetű ügyekben a jogvédelem rendes tája, a polgári perut csak oly esetekben vonható meg, ha az a törvény által világosan kizárva van, mely eset azonban itt fen nem forog. A II. és IV. r. felp. L. Ö. és F. S. felp.-eket pedig azért kellett keresetükkel elutasitani, mert F. S.-ra nézve azt, h. az ügyben — noha még e pert megelőző folyamában — az egyik találó K. I.-nak megbízottja volt, a 9. sz. a. csaltolt beadványa bizonyitja ; L. Ö.-rc nézve pedig az A. és 8. sz. alatti, általa is aláirt leltár és jkönyv tanúsítja azt, h. a másik találó 0. J.-nak szintén ügyvédje volt; mert e szerint a most nevezett ügyvéd felp.-ek az 1874 : XXXIV. t. cz. 57. §-ában foglalt tilalomnál fogva az F. alatti szerződéssel képviseltjeiktől épen azt a jogot, melynek érvényesítésével megbízva voltak, az F. alatti tartalma szerint ügyvédi jutalomdijaik fejében is joghatálylyal meg nem szerezhették s ebből kifolyólag jelen ügyben felp.-ségi joguk nincs. S mivel eljárásukban fegyelmi vétség jelenségei látszanak fenforogni, az iratoknak az illetékes fegyelmi hatósághoz való áttételét is el kellett rendelni. Az elsőbiróság Ítéletét a tekintetben, h. felp.-ek a talált kincs természetben felosztása vagy birói árverésen való eladatása iránti kérelmükkel elutasittattak, azért kellett helybenhagyni ; mert felp.-ek már keresetükben is jelezték, válasz-