Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

28 DOLOGI JOGOK. Tulajdonjog, értéket képviselő kincsleletek előfordulhatnának. Az alp.-ségnek A talált kincs- az értékmegtérités kérdésében elfoglalt álláspontjának téves volta hez való leginkább abban gyökerezik, h. a vonatkozó rendeletekben az tulajdonjog, értékmegtéritésre tartozó kifejezéseket nem helyesen értelmezi. így téves különösen az. a midőn a teljes értéket a fémértékkel azonosnak vitatja s a régészeti mü becsét is magában foglaló forgalmi értéket (teljes érték) a pretium affectionis fogalmával azonositja. Valamely tárgy teljes értéke ama pénzmennyiségben jut kifejezésre, a mely a tárgyért az ez iránt mutatkozó kereslet és kiválni viszonyzatához képest alakult árként a mindenkori eladás helyén és idejében kapható; vagyis az az ár, a melylyela tárgy a közforgalomban bir. Mig a pretium affectionis azt a képzeleti értéket jelénti, melylyel a tárgy egy bizonyos személy különös érdekei és viszonyai szempontjából eme bizonyos meghatározott személyre nézve bir. Ez utóbbi érték tehát nem a kereslet és kinálat általános szabályai szerint igazodik. Hogy a jelen esetben a peres kincslelet közforgalmi árának alakulására a kincslelet tárgyának mürégészeti ritkasága azok régisége és kiviteli formája befolyással bir, az nyilvánvaló, de nyilvánvaló az is, h. az árt szabályozó eme tényezők figyelembe vétele nem vonható a pretium affectionis fogalma alá, már annál a köztudomású ténynél fogva sem, h. a régiségek forgalmát közvetítő világkereskedelem tényleg létezik, mely a mindenkori eladásra kerülő régiségek árát eme tényezők figyelembe vételével szabja meg. A fémérték (érez-, belső érték) fogalma kiválóan a pénz értékének meghatározásánál jön figyelembe, a hol a pénz névleges és árfolyam értékével együtt adja a pénzértéknek teljes fogalmát. Ez magyarázza meg egyúttal azt a jelenséget, h. a perhez csatolt kir. rendeletek közül csak azokban történik fém és belső értékről emlités, a melyek érmekből (forgalomból kijött pénzjegyekből) álló kincslelet értékének mikénti megváltásáról rendelkeznek. Ezen esetekben ugyanis semmivel sem lévén igazolva, h. az érmek valami kiváló régiségi értékkel is birtak volna, az érmek teljes ára összeesik az érmek anyagának a megfelelő fémben és a mindenkori árfolyam szerint fizetni rendelt árával, a mi tehát nem h. megezáfolná, de megerősiti azt a felfogást, h. a kincslelet tárgyai teljes értékben és nem csupán a fémérték szerint kártalanitandók. Nem dönti meg az eddig kifejtettek helyességét alp.-eknek a jogszokásra alapitott kifogása, mert a jogszokás bizonyitására a 13. és 14. cz. kimutatás kapcsán felsorolt esetekre nézve semmi adat arra nézve nincs, h. a megtartott és beváltott tárgyak valami kiválóbb régészeti becscsel birtak volna, ugy arra nézve sincs adat, h. amaz esetekben a jogosultak a fémértéknél nagyobb értéket követeltek volna s hogy igy a jelenleg vitássá tett értékmegtérités kérdésének felvetésével