Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

DOLOGI JOGOK. 115 H. P. t. i. az alp.-ek jogelődje, lenne a szomszéd, holott a 7. sz. Elbirtoklás. a. felsorolt egyéb ingatlanoknál, melyek szomszédja H. P. volt, Elbirtoklás ez a körülmény kivétel nélkül meg van érintve. S ez indokolt kifogása a annyival is inkább, mert F. I. hit alatt tett tanúvallomásában jogutóddal maga is azt erősíti, h. 2. a. C-vel jelzett rétföld az ő tulajdona szemben. soha sem volt, és igy azt el sem adhatta a felp.-ek jogelődeinek. Ezek szerint felp.-ek jogelődei, néhai P. J. a 7. sz. a. szerződésnél fogva abból a rétpótlékból, mely a szoláthi 95. sz. tjkvben a B. 8. a. egyoldalú kiigazitás szerint a 27. a vázrajz a), b) és c) betűkkel jelzett területre kitérjedőleg tüntetett fel az 503. hrsz, tjkvi birtoktest gyanánt, többet és mást, mint az a) betűvel jelzett részt meg nem vásárolván, abból többet és mást, tehát a b) és c) betűkkel jelzett gödröt és szántóvá alakitott rét-részt sem jogositvák felp.-ek követelni. Nem pedig még azért sem, mert a tanúvallomások teljes perrendszerü bizonyitékot szolgáltatnak arra is, h. a b) és c) betűvel jelzett gödröt és rétet, még pedig a tagosításnál közreműködött tanuk vallomása szerint mint olyat, mely illetményükhöz tartozó hasznavehetetlen területként nekik adatott ki, az 1847-iki birtokrendezés óta szakadatlanul az alp.-ek, illetve ezek jogelőde H. P. birtokolják s ekként azt a több mint 10 éves békés birtoklással teljesen el is sajátították; a minek ilyen jogi hatályát legkevésbé sem gyöngítheti az a körülmény, h. 1893-ban a községi elöljáróság e részeket H. P.-tól felp.-ek javára elvonni szándékozott, mely intézkedésre a községi elöljáróság hatásköre ki nem terjedt: másfelől pedig mivel az e részen felhivott tanuk tanusitják, h. néhai Hegedűs Pál az elöljáróság ez eljárását kifogásolta s a birtoklást, mint előbb, azután is folytatta. (93. jun. 20. 8949.) — Curia: Hhagyja. Indokok: Felp.-ek, mint a szoláthi 95. sz. tjkvben felvett ingatlanok tulajdonosai javára a per tárgyát tevő terület birtoklása csak az esetre volt volna megitélhető, ha felp.-ek kimutatták volna, h. a telekkönyvi bejegyzéssel annak tulajdonát jóhiszemüleg megszerezték. Minthogy azonban felp.-ek nem is állították, h. a kérdéses birtokrészt akár ők, akár jogelődjük bármikor tényleg használták, minthogy továbbá azt sem bizonyították, h. jogelődjük és F. L között létrejött ügylet folytán a vitás terület tulajdonát megszerezték, vagyis h. ez a terület tartozéka annak a birtokrésznek, mely a telekkönyvben 503. hrsz. a. van kitüntetve, ezzel szemben pedig a per során kihallgatott tanuknak vallomásából az tűnik ki, h. eme, az 1847-ik évben eszközölt birtokrendezés előtt tövises, bokros haszonvehetetlen területet a birtokrendezés után először az alp.-ek jogelődje törte fel és hozta gazdászati mivelésre alkalmas állapotba s ettől az időtől kezdve azt folyton alp.-eknek jogelődje s illetve alp. használja s igy a mennyiben a vitás terület eredetileg nem az alp.-ek jogelődje részére osztatott is ki, alp. a 40 évet meghaladó birtoklással 8*