Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)
102 DOLOGI JOGOK. Szolgalom, láttán tulajdonjogot és az alp.-nek a kúthoz való jogairól nem bírt Kát-tzolga- tudomással, mert ha az 1887. évben, még pedig a perhez IX. a. besolom rozott iratok szerint Légrádon kelt szerződéssel megvett ház udvarát csak egyszer is megtekintette, a tényállást észre kellett vennie s éppen, ugy alkalma volt, mint a h. érdekében is állott, az alp. jogainak miben létéről alapos tudomást szerezni. Ennélfogva az alp. viszonkeresetének e részben helyt adni és a több mint 32. évi birtok alapján elbirtoklás által a kut közös használatához szerzett szolgalom jogát a felp. ellen is biróilag elismern, só't annak telekkönyvi bekebelezésére feljogosítani kellett. Mivel azonban bármely szolgalom a dolog természete szerint szoros magyarázatu s a szolgalmakat kiterjeszteni nem szabad, sőt a mennyiben természetük és rendeltetésük czélja engedi, azokat korlátolni kell; mivel továbbá az alp.-nek joga a keletkezett szolgalomnál fogva többre nem terjedhet annál, h. a kutat vizmerés czéljából használhassa, és neki ez a használat a fenforgó körülmények és a méltányos, czélszerüség szerint lehetővé tétessék, egyébként azonban a, tulajdonost az ó' tulajdonával való szabad rendelkezésben nem gátolhatja, ennélfogva felp. keresetének e részben helyt adni s. alp.-t annak tűrésére kötelezni kellett, h. a felp. a deszkakerítést akként állithassa fel, h. az által a két szomszédos beltelek egymástól teljesen elkerítve legyen, s alp.-nek, mint a ki jelenleg a déli. szomszédban levő' beltelek birtokában van, e több mint 32 évi gyakorlat által elfogadott uton vagyis az udvaron keresztül a keritésen fentartandó nyiláson át a kut használatát lehetó'vé tegye és fenn kellett tartani a felp.-nek azt a jogát is. h. ezen. nyílásra tetszése szerint ajtót is tehessen, csak az átjárást az. alp. érdekében meg ne akadályozza. Igaz ugyan, h. a kuthasználat joga legtermészetesebben telki és pedig szorosabb értelemben házi szolgalom volna, mely tehát nem az alp. személyében, hanem a 12. hrsz. szomszédos belsőség mint uralgó telekhez és annak mindenkori tulajdonosához lehetne kötve, minthogy azonban a. használat joga mint személyes szolgalom is kifejlődhetik és ez az. állandó időtartamú telki szolgalomnál kevesebb; minthogy továbbá, a fentebbi szolgalom csak elbirtoklás által és a jog korlátainak tüzetes meghatározása nélkül fejlődik ki és az alp. is viszonkeresetében ezen szolgalmat nem az uralgó telek és annak mindenkori tulajdonosa számára mint telki, hanem csak a magaszámára mint személyes használati szolgalmat vette keresetbe s kérelmén túlterjeszkedni még akkor sem lehetne, ha egyébként, meg lehetett volna is állapítani a telki szolgalom létezését, ennélfogva az alp. szolgalmi jogát csakis mint személyi szolgalmat kellett megállapítani, sőt annak mint ilyennek a telekkönyvi bekebelezésére lehetett csak jogosítani. (94. ápr. 26. 3404 93.)
