Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI T ()RVÉN^ 87 csak az átadás, illetve átvétel határideje re. de. nem a szerződés egyéb feltété- Kereskedelmi leire van befolyással. Alperesek tehát bizonyítani tartoztak volna azt, h. törvény, a szesznek utólagos átvételére a szerződéstől < ltérőleg oly kikötés mel- 345. §. lett jött létre a megállapodás, h. az utólagosan átveendő szesz vételára Az átvételre nem az átvétel napján, hanem május 30-ik napján kötött tőzsdei árnál való kötelezett-, 2ö krral magasabb összegben lesz felp. által fizetendő, ezt azonban nem ség. bizonyítván, a,Z utólagosan átvett szesznek vételára is a szerződés rendelkez sém k megfelelőleg az átvétel napján jelzett becsi tőzsdei ár alapján, ennél 2"> krral magasabb összegbe!? állapitható csak meg. Alperesek ugyan vitatták, h. a D. a. csatolt levelük szerint csak oly feltétellel adták jun. 10-ig alp.-nok a szesz utólagos átvételére a halasztást, ha ez hordónként 250 írt előleget küld, a mely feltételnek felp. eleget nem tett. Az a felÍr izott körülmény azonban nem volt figyelembe vehető, mert annak daczára, h. felp. a kért előleget meg nem küldte, alperesek az öt hordó szeszt felp.-nek utóbb június 16-án mégis átadták és igy az általuk kikötött feltételtől önmaguk elálltak ; azt az állításukat pedig, h. az utólagosan átvett szesznek vételárát az átadás napján felp. czégnek Friedmann Jónás megbízottjával egyetértőleg állapitották meg a május 30-án közlött bécsi tőzsdei árnál 25 krral magasabb vételárban, felp. tagadása ellenében be nem bizonyították, sőt ez állításuk az általuk felhivott Friedmann Jónás vallomásával mezáfoltatott. Ennek folytán tekintettel arra is, h. a kereset tárgyát képező többlet-vételárt alperesek nem a felperessel történt összeszámolás alapján, hanem egy hordó szesznek utánvétellel történt küldése folytán vették kezükhöz, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával stb. (1892. okt. 26. 4231.) — Curia: Hhagyja. (1892. nov. 24. 1785.) 1515. Curia : Fp. az által, h. alp.-t, az őrnek Krakkóba küldölt és S46., 347. §§. alj), által neki rendelkezésre bocsátott szalonnának visszaküldésére szólította Rendelkezésre fel. a szalonna szállítása iránt alp.-sel mkötött vételiigglettől, az áru vissza- bocsátás, küldésének feltételétől elállott. Az alp. részéről felhivott tanuknak vallomásával pedig az be van bizonyítva, hogy Krakkóból alp. felp.-nek ugyanazt a szalonnát küldötte vissza, a melyet ettől kapott. De felp. által a neki alperes részéről visszaküldött szalonnának az általa alp.-nek szállított szalonnával való ugyanazonosság'a, a per rendén határozottan tagadottnak nem is tartható, mert fp. az első tárgyaláson az azonosságot egyedül azon okból kifogásolta, mivel a neki visszaküldött szalonna el volt darabolva, holott ő táblás szalonnát küldött, és az 1890. okt. 2-án tartott tárgyaláson előterjesztett védekezése is csak arra irányul, h. azért nem tartozik az alp. által visszaküldött szalonnát elfogadni, mert az el van darabolva. He lévén tehát bizonyítva, h. fp.-nek felszólítása folytán alp. ugyanazt a szalonnát, a melyet fp. neki küldött, küldötte vissza fp-nek, beállott az a feltétel, a melyhez kötve volt a vételügyletnek megszüntetése s igy fp.-nek nem lehet kereseti joga a neki visszaküldött árunak vételára iránt oly vételiigyletböl kifolyólag, a mely meg lett szüntetve (stornírozva). A miatt pedig, h. a szalonna nem egészen olyan állapotban, mint a h. azt elkiildötte, hanem eldarabolva érkezett vissza, fp. csakis az ennek folytán az áruban beköve kezett értékcsökkenésért kártérítést követelhetne, erre azonban keresetét ki nem terjesztette, de abból eredhető kárának mennyisége a per rendén kihallgatott szakértőknek idevonatkozó