Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
KE RE S KE D E L Ml T Ö R V É X Y 61 tóvá, az 1873. ápr. 1-én fizetett 332 frt 50 kr. az alp. jogelődjének követe-Kereskedelmi léséből és pedig első sorban a kamatkövetelésből levonandó lévén, ekként törvény, az alp., illetve jogelődének követelése ezen fizetés következtében 1873. ápr. 270. §. 1-én kitett 395 frt 21 krt. Ugyanis a megitélt tőkekövetelés volt, 528 frt Kezesség. 90 kr., ennek 6 évi, 3 havi és 18 napi kamata 198 frt 81 kr. összesen 727 frt 71 kr., ebből levonva a teljesített fizetést. 332 frt 50 kr.-t, maradt 395 frt 21 kr. Ezen összeg az Ítéletnek vhajthatósága idejéig (1873. szept. 7.) az ezutáni 6°/0 kamattal felszaporodott 405 frt 47 krra. De arra is tekintettel, h. a vhajtás foganatositása és igy a követelésnek az egyenes adósokon való behajtása időbe és költségbe is került volna, ezek miatt a követelés még szintén szaporodott volna, e miatt a behajtásra szükséges időre egy évet, a szükséges költségre pedig azt a összeget számitva, mely összeg czimén az egyenes adósok ellen ezeknek ingóságára foganatositott vhajtás alkalmával megállapítva lett, jelesül, mely költség erejéig a kielégitési vhajtás az 0. a. szerint fp. ellenébon elrendeltetett, az alp. jogelődjének kö\ etelése ezeknek számba vételével szaporodott volna még' kamatban 395 frt 21 kr. után az egy évre eső 6V0 23 frt 70 kr., költségekben pedig 106 frt 91 kr. Ekként az az összeg, melyet alp, illetve jogelődje az egyenes adósoktól vhajtás utján követelhetett, ezen számítás mellett kitett volna összesen 536 frt 8 krt. A fp. által az egyenes adósok vagyonaként, tehát az alp. jogelődje követelésének kielégítésére szolgálhatott vagyonként kimutatott ingatlanok az R„ S. és T. a tkvi ivek tanúsítása szerint az egyenes adósok tjdonát csak fele részben képezvén és ezek közül a Sz. M. adós ingatlan jutaléka a T. a. tkvi ív tanúsítása szerint 233 frt tőkeösszeg' és kamataival, tehát az adós fele illetőségének értékét mhaladó összeggel terhelve lévén, ekként a követelés fedezésére csak a T. M. és Seb.. M.-t illetett fele ingatlanok szolg'álhattak, melyeknek értéke pedig a megejtett bírói szakértői becsű szerint együttvéve 350 frtot képviselt és igy az alp. jogelődjének követeléséből még 186 frt 8 kr. összeg jelentkezik olyanul, mely az egyenes adósoktól vhajtás utján sem volt volna behajtható, melyet ennélfogva a nyert ítélet értelmében alp.-nek jogelődje fp.-től követelni jogosítva volt, és a mely összeg e szerint fp.-nek kárát nem képezheti, ellenben az alp. által fp.-től vhajtási kényszer következtében behajtott 897 frt 40 kr. összegnek többi 711 frt 32 krt tevő része e szerint az alp által jogtalanul behajtott, a már előbb felhozottak szerint oly összeg, melyet fp. a felvétel napjától számítandó 6"/0 kamataival alp.-től visszakövetelni jogosítva van. Ezeknél fogva az e.-bíróság ítéletének részben való mváltoztatásával alp.-t 711 frt 32 kr. összegnek és ezen összeg után a felvétel napjától számítandó törvényes kamatnak ráfizetésére kötelezni kellett. De meg kellett változtatni az e.-biróság ítéletét abban a rendelkezésében is, mely szerint alp. a fizetésre csak a jogelődjéről reá szállott vagyon értékéig köteleztetett és alp.-t a fizetésre a saját bármely vagyonából kötelezni kellett, mert a kereseti összeget jogtalanul alp. hajtotta be, annak visszafizetéseért ennélfogva ő maga személyesen felelős. Nem lehetett a felhozottakkal szemben figyelembe venni alp.-nek azt az érvelését, h. ő a kereseti követelést birói határozatok alapján és igy jogosan hajtotta be és h. ezt jóhiszemüleg tehette is, mert arról, h. az egyenes adósok ingatlan vagyonnal birnak, ő tudomással nem bírt, valamint azt az érvelést sem, h. fp. követelését csak az egyenes adósoktól, mint a kiknek tartozását fizette, követelheti vissza és pedig jelen esetben
