Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. 559 ő. kifejezett kívánatára mind a román nyelvben, mind a jogtudományban Sajtóeljárás, jártas tolmács állott rendelkezésére. Nem képez semmiségi okot a kér- 48. §. dések feltételének az a módja sem, ha a vád tárgyát képező kifejezések — a vádlevélre való hivatkozás helyett — az esküdtek elé terjesztett egyik kérdés szövegűbe felvétetnek, mert lényegében mind a két mód megegyez s az eljár, szabályok 60. §-ának mfelel, de nem szolgálhat okul az eljárás msemmisitésért az a panasz sem, h. ama kérdésbe a bevádolt kifejezések éppen a vádlevél szerinti fordítás alapján vétettek be, holott ez a vádlott szerint a kívánatára eszközlött három fordítás alapján közül legtávolabb áll a valóságtól, nem pedig azért, mert ez a fordítás ugy szószerint, mint szellemére nézve az eredetinek teljesen megfelel és a 'fordítások között mutatkozó lényegtelen eltérések a főtárgyalás folyamán mindeu oldalról kellő meg világosítást nyertek. (1892. évi deczember hó 6-án 10938.) 2251). Curia : I. Előrebocsátva azt, h. a végtárgyalási jkönyv a bíróságok btető ügyvitele tárgyában 45.0 92. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelet 111. íj-ának 3. bekezdésével mszabott batáridő alatt elkészült s h. ha esetleg el nem készült volna is : az a peres eljárás lényeges formáinak msértését (elj. szab. 97. §. b) pontj nem képezné és ezért semmiségi panaszra okul nem szolgálna ; továbbá, h. a felek semmiségi panasza az elj. szab. 92. és 95. §§. és a fennálló gyakorlat szerint Írásban nyújtandó be és indokolandó meg s ennélfogva ezeken kívül csak a hivatalból észlelhető semmiségi okok képezhették volna még elintézés tárgyát, a vádlottak 4575/94. sz. alatt beadott semmiségi panaszának eltését a következők indokolják : 1. A kolozsvári sajtóbiróság területén alkalmazásban levő sajtójogi szabályok törvényessége kétségbe nem vonható, mert azok — a Curia részéről hivatalból mszerzett ügyiratok szerint — a szakministerek által az összministerium megbízása és O cs. és ap. királyi felsége legmagasabb jóváhagyása alapján adattak ki; nevezetesen az 1871. évi 1498. sz. rendeletek, az 1871. évi márczius 29-én kelt ministertanácsi jkönyv 6. tétele alatt adott megbízás és Ü cs. és ap. kir. felségének azon évi jun. 18-án 1839. sz. a. kelt legfelsőbb elhatározása alapján, az 1885. évi 31482. sz. igazságügyministeri rendelet pedig az azon évi február 27-én kelt ministertanáesi jegyzőkönyv 10. pontja és Ü cs. és kir. felségének 1885. évi június 18-án "22o0. sz. a. kelt legfelsőbb elhatározása,.valamint az 1885. évi július 8-án kelt ministertanáesi jkönyv 7. pontja alarjján törvényesen bocsáttattak ki. — 2. Az esküdtekkel szemben az elfogultság iránti kifogás a visszavetési jog keretében lett volu i érvényesítendő. Az a körülmény pedig, h. az esküdtek között állítólag csak három jogképzett egyén volt, az elj. szab. 6. §-ára való tekintetből teljesen közönyös. Semmi bizonyíték sem hozatott fel ama panasz támogatására, mintha a két esküdtnek az egyik vádlott ellen benyújtott fegyelmi panasza az esküdtek között kiosztatottt volna; és még ha az mtörtént volna is : semmiségi okot nem képezne, mert az elj. szab. 66. §-ában eltiltott informatióknak non tekinthető. Esküdtek ellen külön elfogultsági kifogásnak egyáltalán helye nem lévén, az a körülmény, h. eme kifogást az elnök vagy a tvszék utasította vissza, a semmiségi panasz elbírálásánál lényegtelen. — 3. Panaszolják a vádlottak, h. a végtárgyalás elején nem kérdezhették ki az esküdteket arra nézve, vájjon kajjtak-e informatiót, érdekeltek-e,