Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

542 BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá- 2221. Kassai tábla : A tábla mint harmadbiróság ama vétségek és kirás. hág ásókra nézve is, a melyek csak a sértett fél indítványára üldö'zhetők, az Ügyész föleb- ügyész által kellő időben önállóan érvényesített felebbezést elfogadja. (93. okt. bezése a ma-12. 1. sz. btő döntv.j gánvádra 2222. Az ügyészt megilleti önállóan a felebbvitel joga a Jcir. {sérteti-fel) ül- Ítélőtáblához, mint az 1883: VI. t.-cz. szerint harmadfokú biródözendő bün- , , , ,7 7 . , . , • , ,r 7 , 7 , , saqhoz. a tszeknek, mint ugyanazon tveny szerint másodfokú cselekmenyek- . . . . ne'l. bíróságnak Ítélete ellen ama vétségek és kihágások eseteiben, a melyek csak a sértett fél indítványára üldözhetök*) Ind.: Minthogy az ügyészek részben az országbírói értekezlet által visszaállított, azóta továbbfejló'dött tvényes gyakorlat, részben az ideiglenesen érvényben fentartott osztr. büntető prdts 427. §-a alapján már a magyar büntető törvénykönyvek életbeléptetése előtt felebbviteli joggal birtak a jbiróságok hatáskörébe tartozott összes kihágásokra nézve; minth. továbbá a kihágási ügyekben addig követett szabályok az 1880 : XXXVII. t.-czikk 44. §-ának 1 bekezdése értelmében a BTK. életbelépte után is irányadóul szolgálnak a jbiróság ujabb birói hatáskörébe tartozó bűnügyekre nézve: ezeknél fogva az igazságügyminister az idézett törvényszakasz második bekezdésében nyert felhatalmazás alapján 2265 80. eln. sz. a. kibocsátott randeletében az ügyész felebbezési jogát fentartani volt hivatva; azonban ezt az ügyészségi tvény 17. §. e) pontjának mint általános elvi jelentőséggel is biró rendelkezésnek a jbírósági ügyekre alkalmazásával szabályozhatta. Emez eljárási szabályok 19. §-ának tehát csak az lehet az értelme, hogy az ügyész a fentjelzett alapokon bir felebbviteli joggal ós h. ezt a jogát az 1871 : XXXIII. t.-cz. 17. §-ának e) pontja akképpen szabályozza, miszerint a büntető igazságszolgáltatás érdekében perorvoslattal élhet akkor is, ha az a vádlott javára szolgálna. Ily értelműek kétségtelenül egész összefüggésükben s jelzett eljárási szabályok többi, különösen 18., 20., 22. és 31. §§-ai, valamint az 1883 : VI. t.-czikknek és a 427 83. eln. sz. igazságügyministeri rendelet 7. pontjának ide vonatkozó intézkedései; csak ily értelmű megállapodás mellett érvényesül magáninditványra üldözendő bűnügyekben is az ügyészségről szóló 1871: XXXIII. t.-czikk 1. és 23. §§-aiban kifejezést nyert, az állam közérdekeinek képviseletére vonatkozó sarkalatos tétel; mig azzal merőben ellenkezik és azért tételes rendelkezés hiányában teljesen tarthatatlan az a felfogás, h. az ügyészség csak akkor bir perjogi állással, ha ez számára kifejezetten megadatik. Kelt Bpesten, a kir. Curia btő tanácsainak 1893. okt. 26. tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett az ugyanazon évi decz. 12-én tartott teljes ülésben. (Az 1890 : XXV. t.-czikk 13. §-a értelmében hozott 1. sz. btő döntv. L. e kérdésről Balogh Jenő B. XXIV. 7. sz.) 2223. Pécsi tábla : Hivatalból üldözendő vétségek és kihágások eseteiben a jbiróság felmentő Ítéletének ama rendelkezése ellen, melylyel a panaszló fél a felmerült tandijak viselésére köteleztetett, az ügyész nem élhet felebbezéssel. Ind.: Habár az ügyészségről szóló 1871: XXXIII. t.-cz. 1. §-ának amaz *; Vonatkozással egyrészről a marosvásárhelyi és budapesti, másrészről a győri Ítélőtáblák 1. ^-zámu ellentétes — fenn közölt — büntetőjogi döntvényeire.