Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. 537 gyakorlat szerint, felebbezésnek helye nem lévén, H. Ö. ügyvéd felebbezését Bűnvádi eljáe tekintetben hivatalból visszautasítani kellett. A neheztelt végzések rás. felülvizsgálata azonban, az egyébként bejelentett felebbezések alapján Védő. eszközöltetvén, a kir. itélő tábla az e.-bíróság f. é. 8388. sz. végzését, tek. arra, h. ugyancsak a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint, a kinek igazolatlan elmaradása vagy mulasztása miatt a végtárgyalás meg nem tartható, az ennek következtében ez alkalommal felmerült eljárási költségeket viselni tartozik, hhagyta, egyébként elfogadott indokolásának azzal a módosításával, h. mellőzi a H. Ö. ügyvédi minőségére vonatkozólag abban felhozott „közömbösségi" és -„nembánomsági" jelzéseket, mint olyanokat, a melyeknek kimondása és határozati megállapítása az alaki jog szempontjából helyt nem foghat. (92. április 12. 3031.) — Curia: Hhagyja(93. ápr. 13. 2057.) 2197 Curia : Habár a képviseltnek az ügyvédi jutalomdijak és költségek mfizetésében való elmarasztalása az 1874 : XXXIV. t.-cz. 58. §-a értelmében per utján eszközlendő: mindazonáltal a bűnvádi perbea kiérdemelt mnnkadij és felmerült költség mennyiségének megállapítása az el~ járó büntető bíróság hatáskörébe tartozik; mert kiválóan ez van hivatvu az érdembe hozott összegek helyességét az igazság követelményeinek megfelelően mbirálni. (92. ápr. 5. 2288. L. Móré Pál megjegyzéseit B. XXV. 31.)* 2198. Curia: Ha az elitélt vádlott az ellene meg állapított büntetés végrehajtása előtt mszökik, illetve ismeretlen helyre távozik, kézrekeritése végett a kellő intézkedések mteendők ugyan, de tek. másfelől, h. a bünető ítélet a bűnösség és büntetés megállapításán kivül egyéb rendelkezéseket is tartalmaz, melyeknek végrehajtása addig is szükségessé válhat, mig az elitélt vádlott előkerülne és az ítélet előtt kihirdethető lenne, e czélból, a mennyiben az érdekeltek valamelyike kéri, a büntető ítélet a távollevő vádlott helyett az ő részére kirendelendő védővel közlendő. (94. jan. 30. 262.) 2199. Curia : A T. István által panaszlott cselekmény miatt pedig Végtárgyalás a vádlott a kir. tvszóknek 1891. évi nov. 28-án 3383. sz. a. kelt végzésével a BTK. 261. és 262. §§-ba ütköző becsületsértés vétsége czimén közvetlenül végtárgyalásra idéztetett; mely végzés ellen az elsőbirősági ítélet mhozatala előtt jogorvoslatnak helye nincsen. A kir. tvszék tehát jogosítva, sőt kötelezve volt az ekképpen előkészített bűnügyekben végtárgyalást tartani, és a vádlottnak későbbi beadványait — a mennyiben azokat az ítélethozatalig figyelembe vehetőnek nem találta — esetleg felsőbb elbírálás végett az ügyiratokhoz csatolni. Minélfogva már az sem volt indokolt, h. a kir. törvényszék az iratokat a végtárgyalás mtartása előtt még kétszer felterjesztette a kir. táblához ; legkevésbé lett volna azonban helyén való, ha a végtárgyalást mindaddig nem tartja, mig a vádlottnak eddig beadott és netán ezentúl beadandó előterjesztései és felebbezései minden fokban elintézést nyernek; annál kevésbé, mert ilyképpen a vádlott akarata ellenére egy ügy sem volna befejezhető soha. Ezen okokból a kir. itélő tábla — fent idézett végzésének hatályon kivül helyezésével — utasítandó volt, hogy a vádlott által a kir. Curia 4302 92. és a kir. tör* Az ügyvéü dijakról 1 a IV. k. 11. közölt határozatokat.