Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. mat meg sem kísérelték felhasználni arra, h. B. J. gyilkosának felfedő-Bűnvádi eljázésére kérdezősködés, kutatás által bármi csekély adatot szerezzenek s a rás. hatóságnak vezérfonalként kezébe szolgáltassanak, s ezáltal a reájuk Beismerés. nehezedő súlyos váddal szemben ártatlanságuk kiderítésére törekedjenek. Tek., h. a kir. itélő tábla ítéletének indokaiban egyenként vévén bírálat alá az eljárás folyamán szerzett terhelő adatokat s ezek mindegyike ellen annak abstract lehetőségét, h. azon körülmény más értelmezést is megenged mint annak összefüggését a vádbeli cselekménynyel, illetőleg vádlottaknak abban való bűnösségével, ezen, az összefüggést szétszedő, •a közös egységet felbontó bírálata folytán, lényegben és jogi valamint logikai értelemben összefoglalva, azon következtetésre jut : hogy a felhozott adatok és jelenségek nem mutatván szükségszerűen, vagyis minden más feltevés lehetőségét kizáró erővel vádlottak bűnösségére, ezek bűnössége nem volt megállapítható ; tek. ezen methodus és ezen következtetés ellenében azon kétségbevonhatlan tényt, h. minden kétely lehetőségét kizáró bizonyíték, a bíró általi közvetlen szemléleten, továbbá a physikailag vagy mathematikailag bizonyosan, illetőleg a physikailag lehetetlennek lehétetlenségén kivül egyáltalán nincs ; h. a tanuk vallomásaival bizonyított tény sem állapit meg mást, mint bizonyos fokú valószínűséget, mert semmi sem zárja ki annak abstract lehetőségét, h. a tanuk tévedtek, vagy h. vallomásuk a bíróság előtt fel nem derített titkos érdek által irányoztatik; tek., h. különösen a jelenségek általi bizonyítás esetében a több és különböző nemű, főleg idő, hely és mellékkörülmények szerint egymástól távoleső jelenségek bizonyító erejének mhatározásánál. illetőleg megállapításánál döntő sulylyal nehezedik a valóvá tartás mérlegébe azoknak egj'mással egyező s egymással összefüggő, egymást kiegészítő, megmagyarázó és egymást erősítő volta; ugy hogy több, természetesen külön-külön kellőleg megállapított ily jelenség esetében, mindegyik jelenség azon bizonyító hatáson kivül, melyet önmaga gyakorol, még a másik és a többi jelenségek bizonyító súlyát is nagy mértékben növeli; tek., h. a most kiemelt, általános érvényben álló tételből kifolyólag több, habár nem szükse'gszerüleg és kizárólag bűnösséggel összefüggő s egyedül ebből magyarázható jelenségek esetében azoknak egymással való találkozása, valamennyinek vádlott bűnösségére mutatása mindegyiknek és összeségüknek az észszerű gondolkozás szabályai szerint megegyezése, ezen magyarázatban feltéve, h. nem derittetett ki oly adat, mely ezen következtetés lánczolatát átszakítaná, vagy mint az ellenkezőre mutató körülmény az emiitett következtetést gyengítené', ezek találkozása és összefüggése az indiciumoknak összeredményében oly erős meggyőződést hoz létre, melylyel szemben az egyes indiciumoknak nem szükség szer üleg a bűnösséggel való összefüggése, azoknak „elvontan" más értelemben is lehető kimagyarázása az összesség által indikált következtetés mellőzését nem igazolhatja ; tek. ugyanis az imént kiemelt érvelésnek a következő általánosan elismert tételben összefoglalását: „Ha több jelenség ugyanazon tényre mutat, s azok kölcsönösen támogatják egymást: ez által mindegyikének mgyőző ereje fokozottabbá válik. Mennél bensőbben függ azután össze mindegyik jelenség az indikált ténynyel, mennél több és különbözőbb nemű indicium enged következtetést azon téiryre, mennél szorosabban csatlakoznak azok egymáshoz : annál inkább kényszeritik az ész azon ténynek mint bizo-